Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Tornai József: De lófarkas szél (A mű azonban mást gondolt)

pom azonban szabad volt: kezdtem ütni a vasat, s meglepetésemre az még meleg volt. Három strófával készültem el, s azt hittem, ezzel a sorral: de Balaton nincs Balaton nincs Balaton nincs - befejeztem a „művet".

A „mű" azonban mást gondolt.

Követelte a folytatást, azt, hogy az összes változatot és ritmikus lehetőséget aknázzam ki. S miközben egyre jobban tisztában lettem azzal: a nyilvánvaló tagadások csak méginkább valóságossá teszik L. E.-t, a Balatont, a hattyút, a szelet, mindent, ami ebben a zenei-képi szerkezetben benne lappang. Szükségszerű volt, hogy a már meglévő főneveket és jelzőket, igéket elemi egységként kezelve, minél lazább képzettársítással újabb és újabb sorrendben állítsam szembe az alapszólammal: de víz nincs de Balaton nincs, de hattyú nincs de lelke nincs... Szépen haladtam a befejezés felé, ami sejtésem szerint csak valamilyen lecsengés vagy kemény zárás lehetett. De akkor kiderült: nem tudom elérni ezt a célt. Valami hiányzik. Sokszor végigolvastam a már kész strófákat, kerestem a szakadást a szöveten. Egy idő után megtaláltam, meg kellett találnom, olyan nyilvánvaló volt. A szél átfogta az egész futamot, de olyan jelzője volt, hogy csapkodó. Ez megjelenítő, de eléggé megszokott, súlytalan, kevés asszociációs lehetősége van. Izgalom fogott el: vagy megtalálom az egész vers tengelyéül szolgáló jelzőt vagy mindaz félresikerül, amit addig leírtam! A költők tudják, mit jelent ilyenkor szinonimákat keres- gélni-próbálgatni. Én is ezt tettem. Nem mondom el, hánnyal kísérleteztem. Nem volt eredmény. Ilyenkor várni kell. Két napig nem történt semmi. A föladatot a tudatomban tartottam.

S akkor: nem tudom, hogyan. Persze, így szokott történni.

Megszabadultam a szél-keltette képzetektől, s így, most már teljesen függetlenül állva egy nagyívű verskompozíció feszültségében, önként jött a jelző. De milyen gazdag, milyen szuverén szó! Lófarkas, azaz a főnévvel együtt: lófarkas szél! El se tudom sorolni, mi mindent jelent ez a kapcsolás. Már csupán azért is, mert soha más összetételben, mint lófarkas zászló, nem használtuk! Éppen ezért micsoda távlata van, ha a szél mellé tesszük. Fantasztikusan erős életet lehelt az egész költeménybe. S még a víz elé is oda lehetett tenni! Merész ugrás, de ehhez a végesvégig tervszerű ismétléses nem-ismétlődő ritmus-és kép-és érzelem-muzsikához, amely ilyenformán vállalja a mondotónia extázisát, ilyen nyers, szinte brutális ellenpont kellett. Ezért lett nemcsak az utolsó, hanem a címadó sor is.

Valahol a szürrealista és az akusztikus vers között foglal helyet.

31