Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Határ Győző: Verselemzés I-V.
Verselemzés (IV) Ha pöffeszkedő, doktrinér, filiszter módra kezdeném ezt a verselemzést, előre- bocsátanék valami nagyképű kérdésfeltevést; pl. azt, hogy „következtethetünk-e az egyediből az általánosra?" Ha viszont egyszerű, közérthető és igénytelen módon fogalmaznék, így kérdezném: „Édesapám idegenkedése a kommunizmustól csak az ő idegenkedése volt-e, vagy pedig nagyon sokan idegenkedtek tőle olyan szélsőségesen, ahogy ő a kommunizmustól idegenkedett?" De minekelőtte elárulnám, mi volt az a propos és mi jutatta eszembe az ő mélységes idegenkedését a kommunizmustól, hadd álljon itt a vers, amely akkor íródott, amikor költője megkapta Londonban Édesapja Magyarországon feladott hamvait, egy ízléstelen horganybádog kupakban, 1958 februárjának egy havas, ködös, londoni reggelén; a vers címe: Hamvvederre két világháborút két kommunizmust - megért háromszáz hideglelést szívét a kor körüldobálta és most megdarálta szívében a kést felküldték lengő évek-sudarára rázták életfáját napra-nap s tüdőviharban láz orkán szavára őfogódzkodott és megtapadt hullt annak lombja annak koronája hullton ragaszkodva messze szállt: Mors Imperator egyszerű szolgája látta s vaktában körülkaszált Meghalhatatlan s oly időtlen élve- motolláján még a földi gond - naponta hajtva s hajsza-győzni térve- csak lefutni ezt a maratont hogy megjelentse - győzelem fiában! Röptét hamvában fejezte be harcolt a Doberdón Dalmáciában- Londonban gyógyul minden sebe S hogy is lehetne ennél tömörebben s ugyanakkor ennél hézagosabban elmondani a férfiember élettörténetét, aki nyolcvan fele járóban halt meg, mint hogy: harcolt a Doberdón Dalmáciában - mert egyrészt még egyebütt is harcolt, másrészt meg: mikor nem harcol valaki, akinek az egész élete - életküzdelem? Nem volt se tábornok, se vezérőrnagy, se semmiféle főtiszt, csak közember-tisztecske 20
