Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Faludy György: Óda a magyar nyelvhez (Anyanyelvünk szépségét dicsértük), Német zsoldosdal (A háború rémségei előtt)
Német zsoldosdal Mink volnánk hát a foltozott irhájú hírhedt zsoldosok, kiknek egészen egyremegy, hogy völgybe, avagy hegyre megy, parasztra, úrra, papra megy, bitóra vagy csak babra megy. Háltunk már puszta ég alatt, füvet kaszáltunk jég alatt, láttunk Brédában látigokat s űztünk tízéves lányokat, mert mink vagyunk a foltozott irhájú német zsoldosok. Láttatok zsenge gyermeket, akit a strázsa kergetett? így verbuváltak minket is, kaptunk páncélt és inget is, korbáccsal vert a hadnagyunk, így nőttünk fel s most itt vagyunk, nem kímélünk férfit, se nőt, falhoz kenjük a csecsemőt és elfoglaljuk ágyadat, aztán rád gyújtjuk házadat, mert mink vagyunk a foltozott irhájú német zsoldosok. Kiirtottunk már hét megyét, s megmásztuk Róma hét hegyét, kullogtunk őszi sáron át, vérfürdőt vettünk nyáron át, úsztunk már téli réteken s patkánymód át a Weseren, izzadtunk lenn a Pó megett, s hörböltünk szomjan hólevet, ettünk sáskát, döglött lovat, s hallottunk szörnyű átkokat, mert mink vagyunk a foltozott irhájú német zsoldosok. Nem ismerünk apát, anyát, kivágunk minden almafát, megmérgezzük a kútvizet, s azt szolgáljuk, ki megfizet,
