Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Faludy György: Óda a magyar nyelvhez (Anyanyelvünk szépségét dicsértük), Német zsoldosdal (A háború rémségei előtt)

Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek, ahol áfák, mint holt igék, kiégtek.

Os szók: a szemhatárról századok ködéből még derengő nádasok, gyepiis vápákon elhullt katonák, s ti bíbicek, bölények, battonyák, miket vadásztak vén csillyehajókról lápos aszókon.

Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje, mély hangok: alkony violasötétje, káromlások veszejtő vadona, mondatszerkesztés pogány pagonya, kötőszók: sok-sok illanó fodor, s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor, lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép s búzavirágkék.

Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya, karók, keresztek és bitófák árnya, s melléknevek, gazdag virágbarázdák, busák, buják, burjánzók és garázdák, melyik vidám faeke nyomtatott?

S ti mellérendelt, kurta mondatok mint paprika, ha füzére vereslőn lóg az ereszről.

Ragok: szegények szurtos csecsemői, kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni, és E-betűk serege: fekete mezőn zsellérek koldus menete, s ti kongó-bongó helyhatározók, kukoricásban jó irányt hozók, ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó könnyű harangszó.

Jelentőmód. Az aszály mindörökre ráült a szürke, megrepedt rögökre. Magánhangzó-illeszkedés! Kaján törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?

Mi vagy? Fülledt ötödfél százada robotba tört paraszt alázata, vagy összhang, mely jövendő, szebb utakra messze mutatna?

És főnevek, ti szikárak és szépek, ti birtokos ragokkal úri népek,