Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Legenda Kodolányi Jánosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)
gyem át, mert ők nem hajlandók terjeszteni se a saját kiadványukat. így kerültek hozzám ezek a nagy könyvek és beköttettem, bár végül is az államosítás mégiscsak zúzdába vitte egy részét legalábbis. De amit lehetett, forgalomba hoztam. Jellemző, hogy nemcsak ő járt így. Ugyanígy az Új Idők is megtagadta Szabó Lőrincet, azonnal 1945 tavaszán odaadta: az akkori összes és válogatott verseket, a Tizenkét vers - tizenkét rajz című Szalay Lajossal közös könyvet ingyen, hogy vigye el, ő nem fogja terjeszteni. Lőrinc hozzám hozta ezeket értékesítésre. így lettem aztán 1947-ben a Tücsökzene első kiadója is.- Kodolányi Júlia: - Ok 1949 őszén mentek el végleg, anyám is azt mondta, hogy költözzenek le Akarattyára. Volt ott 1400 négyszögöl kert, abban nagyon sok mindent meg lehetett termelni, lehetett baromfit tartani. Valójában én azokra a nehéz időkre azért nem úgy emlékszem vissza, hogy rossz emlékeim lennének.-Albert Zsuzsa: - Kodolányi János akkor hogy tudott mozogni? Amikor én találkoztam vele, akkor már csak ült. Gyermekkori betegsége is volt ez, nehezen járt, és én úgy képzelem, hogy a nála erősebb fizikumú felesége ebben is segítségére volt.- Kodolányi Júlia: - Apám, amikor te őt megismerted, már nagyon súlyos beteg volt. Fel nem fedezett cukorbaj szövődményeitől. Anyám valóban erősebb fizikumú volt, de azért az apám amiben tudott, segített neki. Amit ott ülve tudott végezni. Sőt, volt olyan is, hogy még a cipőjét is maga sarkalta meg. Segített, amit meg kellett hámozni, meg, ahogy ő mondta, a borsót „kikupálni". De ugyanakkor elvégezte a napi rendszeres munkáját is mindig.- ifj. Kodolányi János: - Novelláskötete megjelenhetett 1955-ben. Ez elég sokáig tartott, amíg a háttérben huzakodtak, hogy hozzájáruljanak, ne járuljanak hozzá, az apámat különféle nyilatkozatok tételére próbálták rászorítani, hogy ez utószóként vagy előszóként kerüljön bele a kötetbe. Különféle változatokat fogalmaztak, a fogalmazók között szerepelt Haraszti Sándor, aki az örökös békéltető volt apám érdekében. Ez diákköri barátság volt. De apám kénytelen volt sorozatban tapasztalni, hogy valamiben ők megállapodtak, és akkor a Pártközpontban beleszóltak, és megváltoztatták a már megírt szöveget, és azt küldték az apámnak, hogy most ezt írd alá. Ezt nem volt hajlandó aláírni.- Csűrös Miklós: - Önmagában is jellemző dolog, hogy kéziratban rejlő vaskos kötetek birtokában a visszatérés, ha úgy tetszik, a régi novellák gyűjteményével kezdődött. Nem mintha ez nem remekműveket tartalmazna, nem nagy kötet lenne, de nagyon jellemző, hogy az időközben keletkezett kötet kiadását jobbnak tartották halogatni.-Albert Zsuzsa: - 1949-ben megírta az Új ég új földet, és 1958-ban jelent meg.- Csűrös Miklós: - És attól kezdve az időrendben ilyen montázs történt, ez azonban, mint mondtam, nem tragikus, mert ez nagyszerű kötet volt. Viszont, annyiban mégiscsak rosszat tett a Kodolányi-recepciónak, hogy valahogyan mégis realista, naturalista íróként maradt a köztudatban, holott ő már nagy mitológiai regényeket írt, és egy más világképet képviselt. Másfelől pedig nagyon fontos az, hogy ez megint egy hosszabb befogadástörténeti szakadást okoz a kritikában, olyan szünet következik, amikor nem vesznek róla tudomást. Erről azt hiszem, Domokos Mátyás írt a tanulmánykötetében nagyon pontosan, hogy még ha megjelentetnek is valakit, az nem azt jelenti, hogy befogadja az irodalmi köztudat. Sőt, még olyan véleményt is hallottam, egészen furcsa módon, hogy az is ártott Kodolányinak, amikor Kardos sorozatban kiadta a dolgait elég nagy példányszámban, mert valamit visszavont abból az ellenzéki pátoszból, amelyik az ő életművének a jelentőségét adja.- Tóbiás Áron: - 1955 január elsejétől a Magvető, az írószövetség könyvkiadója, Képes Géza vezetésével, megkezdte azt a munkát Kodolányi érdekében, amit éppen az elhallgattatott és hallgatásra ítélt írók érdekében tett. Az első kétszáz Magvető-könyvből több 85
