Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Legenda Kodolányi Jánosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)

galmasabb, terjeszkedőbb, noha a korszak drámáját nem semmibe vevő koncepció felé halad.

Én úgy érzem, hogy A vas fiaiban elsősorban ez a vágy nyilatkozott meg, és amikor Kalász Márton latin-amerikai hasonlatot használt, akkor meg kell mondanom, hogy erről a regényről pl. a korabeli kritikában elhangzott a „mágikus realizmus" kifejezés. Efelé tört Kodolányi, és nem emberként meg politizáló emberként nyugodott ő meg, hanem valamiféleképpen az írásnak - és egy későbbi művére mondja Németh László, hogy egy „homéroszi pillanat"-ot támasztott föl - egy ilyenfajta epikának a lehetőségét kereste.- Kodolám/i Júlia: - Akkor vonaton három napig tartott, míg Lengyelországon keresztül kiment Finnországba, vitt magával egy kisbőröndöt, vitte magával az írógépét, mert azt mindenhova vitte magával. Télen volt kint, amikor a Boldog Margitot befejezte, úgy tudom Padasjokiban, egy finn tanyán, ahol bizony volt negyven fok hideg is, de ő azért ott kinn nagyon jól tudott akkor még mozogni, tehát nem gátolta őt abban a lába, valójában ez a fel nem fedezett cukorbaj tette őt lehetetlenné, ahogy te is megismerted.- Kalász Márton: - Hát a történelmi regények. Én mindig úgy gondoltam, ez az ő igénye volt, és most, hogy olvastam korrektúrában a gyönyörű levelezést, Szabó Istvánról a novellistáról van szó, aki 1949-től 56-ig levelezett vele és tanítványa volt, az egész olyan, mint egy magánegyetem, akkora íve van, hogy...„s most lediplomáztál, István", körülbelül itt ér véget, meg valaminél fogva Szabó Pista lázadásával. Egy korai levélben Kodolányi figyelmezteti: ne keresd mindig itt a népet, ott a népet, neked, ha író akarsz lenni, az egyetemes szemlélet felé kell törekedned. S azon belül ott lesz a nép.

Én ezt mindig úgy képzeltem, minden mű egy építmény, hogy előbb volt egyrészt az ő törekvése, afelé az egyetemesség felé, amit ő nyilván nagyon korán végig gondolt magában, de úgy, hogy ha éppen a németellenességet, illetve a német veszélyt nézzük, ezt ő úgy gondolta talán végig, hogy itt van egy nép, a magyar, ezt nekünk föl kell mutatnunk. (A herderi jóslatig nem akarok visszamenni.) Én mindig így olvastam ezeket a könyveket. Közben vonzódott a finnekhez, keresett egy népet, amelyik rokon lehet a mienkkel, illetve, ahol mi kereshetünk példát. S hogyha arra gondolunk, hogy utána jött az archaikus világ, mint az egésznek a betetőzése, az egész életműnek, nem tudom, hogy igazam van-e, én ezt az utat teljesen önérvényűnek látom. Nem a kor igénye volt, lehet, hogy találkozott a kordivattal is, de hogy a szándéka nem az lehetett, abban én legalábbis bizonyos vagyok.- Albert Zsuzsa: - Az, hogy Pécsett 1941-ben a Janus Pannonius Társasággal, meg a Sorsunkkal van kapcsolatban, az hozhatta össze Várkonyi Nándorral.- Kalász Márton: - Várkonyi Nándor hatása ebben nyilvánvaló. Mind a kettőben, egyikben is, másikban is.- Várkonyi Péter: - 1931-ben találkoztak először Pécsett. Utána következtek a történelmi tárgyú regények, akkor lazábban, levelekben igen, de személyesen ritkábban. Gyakoribbá váltak a találkozások 1939-ben. Megalakult a Janus Pannonius Társaság. Tervezték a Sorsunk indítását. Akkor apám be akarta vonni Kodolányi Jánost aktív munkatársként. Talán még szerkesztőtársnak is gondolta, bár ezt nem tudom, de nagyon aktívnak. Akkor alakult ki szoros kapcsolat. Nálunk is felpezsdült az élet. Gyakran fordult meg nálunk Kodolányi Jánoson kívül Erdélyi József, Veres Péter és Berda József.

Délutánonként voltak ezek a találkozások, - kint a kertben. Nagyon élénk viták gyakorta folytak. Személyes élményem, ezeken a kerti beszélgetéseken és élénk vitákon kívül: 1941-ben elmentünk apámmal biciklitúrára. Kilenc éves voltam, én mentem elől, és jeleztem, ha autó jött, mert ő nem hallott. Igen korán megtanítottak a felelősségre. Először Weöres Sándorhoz mentünk Csöngére, és onnan Balatonakarattyára.

82