Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Kántor Lajos: “Templom és Iskola” (A Reményik-mítosz és az erdélyi valóság)

1939-ben Lengyelország lerohanása ellen tiltakozik; a Történelem megírása után három hónappal már nem csupán a hódítót vonja felelősségre, hanem saját istenét is, adys kétségbeesett káromlással, ezekkel a szavakkal:

Uram, én nem szánom, már az embernemet,

Amit kapott - megérdemelte tán - De mért csonkítod, Isten, önmagad Ezer esztendő s kilencszáz után Harminckilenc szörnyű karácsonyán??!

Amikor pedig „fiatal kritikusok szívéhez" akar fordulni, ugyancsak a Pásztortűzben 1941 februárjában (nyolc hónappal halála előtt), ezeket a prózasorokat írja le: „Számon kérni könnyű, felhánytorgatni könnyű. A bécsi döntés után, 1940. augusztus 30-a után azt hittem, hogy én soha többé a magyarsághoz meg nem találom a hangot és az utat. Olyan káoszt teremtett ez a döntés, a költő lelkében különösen." Nos, megtalálta a hangot és az utat, a Korszerűtlen versekkel - bár maga is tudta, hogy a „befele bujdosó" alkotások, az ünneprontó versek nem számíthatnak lelkes fogadtatásra. 1941 tavaszán „őrültjei a honfi-láznak" mást vártak az egykori Végváritól, az Eredj, ha tudsz! és a Három szín költőjétől. Reményik Sándor 1941. május 13. és 16. között tíz versből álló ciklust ír, amelyben múltat- jelent egybefoglal - nemzete jövőjét féltve. Tudja, hogy megteheti ezt, erkölcsi alapja van rá, meg kell tennie.

Nagy áron vásároltam én meg Azt a jogot,

Hogy korszerűtlen merjek lenni.

Nem is régen Nem is kicsi Elszántság volt Élőhalottak élén menni - Elnyomott s néma tömegeknek Felszakadó sikolya lenni.

A hírnevet - a mítoszt megteremtő versek után írja a ciklus első darabjában: „A halk magyarság maradt az enyém"; az „éljen"-ek különösek, idegenek számára, és „Az is fáj, ami beteljesedett." Vallja: „Korszerűtlen, s ma rossz magyar vagyok." E „korszerűtlen" verseinek sorozatában, szám szerint a nyolcadikban rákérdez: „Mi a magyar?" Ez a vers az ország és a nemzet megkülönböztetésére épül, az egyiket keretnek, a másikat képnek, „fejedelmi Kép"-nek mondva (amely „Oltárképpé magasztosult talán"). A választott metafora nem is annyira rejtett kritika kimondására szolgál - a hivatalossággal a maga megszenvedett magyarságát állítja szembe:

Csikoroghat az államgépezet,

Mert minden állam test és csikorog- De Arany János dallama örök,

S Petőfin nem fognak ki divatok!

Vannak bolondjai a honfi-láznak is - De néha nagyon is hamar kisül,

Hogy mindez múló, balga és hamis.

Vannak korszakos szörnyű tévedések

74