Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Kudelász Nóbel: A Triplanulla Kor (vers)
és gondos szabályozás eredményeként nagyobb lesz a csecsemőhajlandóság; s nem lesz a szerb az albántól népbeteg. Az emberek, mert lelkűk szép lesz, csakis szerelemből lesznek majd öngyilkosok, rozmaringgal a kabát hajtókáján. Az írók nem fognak egymásnak írni többé, hanem csakis a nagy tömegeknek, és ha végre kihalnak a divatos teoretikusok, jó nagyokat fogunk röhögni a markunkba, sőt, talán az írás is okafogytán lesz majd, hanem privát célra azért lehet írni, ha megvan a megfelelő program hozzá, és már verset is lehet így írni, hallom. Csodás, én mondom, csodás kor lesz az, bizony, meglesz a világbéke, mindenki rácsatlakozhat majd aki előfizet, és letölthet magának kozmopolita öntudatot. És minden betegségre lesz gyógyszer a Triplanulla Korában, még a szegénységre is lesz védőoltás és a gazdagságra is, így a társadalmi partoldalak lassan közeledni fognak egymáshoz, és az lesz a menő, ha mindenki más nyelven beszél, nem a sajátján, a változatosságban, a másságban lesz az erő mindinkább, mindenki érdekes lesz, mindenki lehet majd híres, mindenki lehet Dali és Dosztojevszkij, mindenki lehet Nietzsche és Derrida akár és így már nem is lesz érdekes hogy az legyen, és külön nyomaték lesz az újszerűn, a másságon és ezzel mindenki egyetért, hogy mindenki más és egyetlen nagy összhang lesz a létezés, és egy lesz mindenki, mindenki mindenkivel azonos a másságban. Bizony, bizony, mondom nektek, a nagy idő már a küszöbön Senki sem lesz korszak- és világidegen. Nem lesz több krízisirodalom, kríziselmélet, semmiféle krízistermék nem lesz többé, nem lesz műsorszünet a létezésben. Meg kellett szenvedni érte, de megéri, bizony.
