Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve

Egyszer öregember állított be hozzá, s kérte, hogy Ja vizsgálná meg démon kísértette gyermekét, aki már-már, mint varrásban a cérna vége, a végéhez közeledik. Ja azonban hallván, hogy mily komoly a kislány betegsége, nem fogadta el az ajándékait, hanem azonmód indult az öreggel. Tízórányi távot tehettek meg, amikor egy bükkfákkal körbenőtt faluba értek, s beléptek az öregember takaros házába. Odabent megpillantotta a fátyolfüggöny mögött fekvő, fonálvékony leányt. Megérintette, hogy megvizsgálja, s a leány az érintéstől kinyitotta a szemét s így szólt:- A, jó doktor érkezett! Hárman is megférnek benne, mind olyanok, akik egymásnak jó testvérei.

A család megörült, hiszen ahogy mondták, az utóbbi napokon a szavát sem hallották gyermeküknek. A doktor kiment a leány csupa virág szobájából és az apát kérdezgette a betegség tüneteiről.- Fényes nappal a legénye szokott jönni hozzá - kezdte az öreg -, mellé fekszik, meg is fogja, majd egyszeriben köddé válik és eltűnik. Ám nemsokára megint felbukkan. Gyanítom, hogy kísértet lehet.- Ha csakugyan kísértet, azzal könnyen elbánok - mondta Ja-no. - De ha démon, akkor tehetetlen vagyok.- Dehogy démon, biztos nem az! - bizonygatta az öreg, s ismét elővette az ajándékait.

Ja-no előkészítette varázsamulettjét s ott éjszakázott a házban. Éjféltájt jól öltözött ifjú jelent meg, és sejtette, hogy ő lehet az, akit a házigazda látott. Kérdezgetni kezdte.- Kísértet vagyok - felelte az ifjú. - De az apó családjában mindenki rókadémon. Azért járok ide, mert megkedveltem a leánykát. Na de egyébként is, ha kísértet háborgatja a rókadémont, miért lenne az nektek ártalmatokra? Mért hagytad hát ott az embereket, hogy rókákat végy a pártfogásodba? Ennek a leánynak van egy páratlan szépségű nővére, magam is tisztelettel adózom szűzi szépsége előtt. Javaslom neked, hogy csak akkor segíts nekik, ha hozzád adják a nővért, vagy mint az európaiak, minden éjszaka szagold liliomillatát, vagy akár mint a keletiek, éjszakánként salátaként edd édes odorú, fehér szirmait. Ha így vagy úgy lesz, akkor megígérem, hogy engem nem látsz többé.

Ja-no elővette nadrágjából a nemi szervét és az ifjúnak megmutatta. Aztán az ifjú is kibontotta övét, s pompás szerszámát tenyerére véve, láthatóvá tette. Ezzel eldőlt a vitájuk.

Az ifjú köddé foszlott és nem bukkant fel többé. A leányka egykettőre magához tért. Másnap reggel az öreg boldogan újságolta az örömhírt Ja-nak, aki maga is belépett a leány szobájába, hogy saját szemével meggyőződjön az eredményről. Elégette az előző nap használt amulettet, felkeltette és az égbolt csúcsára ültette a napfényt s leült, hogy megvizsgálja a gyógyultat. A hímes függöny mögött csodaszép leányt pillantott meg: tudta jól, hogy ez csakis a kísértet említette nővér lehet. Befejezvén a vizsgálatot, vizet kért és behintette vele a betegágyat.

Kiverte a fejéből, hogy rókákkal került kapcsolatba. Arra hivatkozva, hogy még receptet kell írnia, hazaindult.

26