Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve

Géczi János Tiltott Ábrázolások Könyve (a történet) Amikor az asszony megérkezett, a vállára iszfaháni selyemből készült kendő te­rült. Három évet - talán hármat, talán annyi időt, amennyi három évnek tűnik - lehettünk együtt. Amikor elment és magamra hagyott, nem maradt utána más, mint a szél hangja, ahogy utánozza a ruhadarab suhogását. A viharé, amely csap- dossa a kert kapuját. S a tűzvész, amely sárga, mint a női tekintet villámfénye. Nem maradt utána más, csupán a mese, olyan egyszerű mondatokkal, amilyen egyszerű a mély zseb aljának nehezéke, egy bugylibicska, egy mozdulat, amelyre indulatosan összerándulnak az izmok, s máris összeugranak a vitába kerültek. Mielőtt elindul az utolsó történet a feleségről, még megáll - a történet, velem együtt, mert utolsó pillantást akarok vetni a városra, amelyet végül magam is el kell, hogy hagyjak -, éppen azon a városháza előtti, kagylószerűen kialakított, fi­nom hullámvonalakban mélyülő fennsíkon, ahonnan be lehet látni a település legnagyobb részét, azaz a múltnak nevezett idő helyszínét. Igaz, innen nézni nem ugyanaz, mint annak az utazónak, aki kívülről közeledik felénk - akár Palo­ta, akár az Apácák-völgye, akár pedig Arács felől: számára, ámbár nagyobbnak mutatkozna a panoráma, de nem adatik meg az értelmező szem helyszínekre rá- szögeződő, határozott pillantása. Ha bárki turistát a jutási vasútállomástól zötyögő kocsin a város felé hozna a vágy, hogy a világot, annak elejét és végét, alját és tetejét tökéletesen megismerje, a vasútállomás kis fenyőerdeje után következő útkanyarulatnál (ahonnan a nyolc­ezer lakosú városon messze kívül fekvő állomásra is vissza lehet pillantani) min­den mesebeli flegma dacára tágra nyitná szemeit és ledörmögné szája szögletébe:- Szavamra, regényes kép! Lakhelyem képe csakugyan olyan regényes, akár a svájci hegyvidék városkái. A félsziget alakú kiugró sziklatömbön épült évezredes vár képe az első, mely megfogja a tekintetet. A főszékesegyház két termetes tornya uralja a többi magas épületet: e két torony évtizedenként váltja alakját, színét s mindenek előtt kupo­lája fedőanyagát, hol pala, hol cserép, hol zsindely, pedig megzöldült bádog. Most éppen - 1899 valamelyik nyári napján vagyunk, itt, a történet és én, s nincs velünk az asszony, ezért szeme nem követheti szemünk haragosan szemlélődő villanását sem - krómzöldre színeződött fémlapokkal borított, mintha a színe és az anyaga taszíthatná, távol tarthatná a tüzet. A templomot körbeálló épü­22

Next

/
Thumbnails
Contents