Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Tornai József: Glossza; Éj, tűz, csillag, folyó (versek)

Akármiben megfogódznál, de téged fog meg az űr, amit szüzektől kurvákig kutatsz lélegzetlenül Sehol part és sehol ments-ág, sehol egy mennyei kéz: sajnos, tévhit, mit a Szent Könyv Atyánkfiától idéz.

Az ég madarait senki nem óvja meg, csak saját fürgeségük, amíg bírják, hogy ölyv, kasza, pusztaság: mind kénytelen ellenségük, s tojásuk az ugaron előbb-utóbb elroppantja egy kocsi vagy egy barom.

A mindenség nyílt prédái vagyunk a földön, közöny hajótöröttjei: részvét, bosszú-szándék vagy öröm nem lakik a természetben, csakis a mi tudatunk képzeli, hogy büntetésből szakad le a viadukt,

a gyerek attól kap lázat, hogy egy angyal rálehel, ez az intés: Adám, térdre! és hasonló más ezer baj ha megrepeszti házad, biztos lehetsz, valaki célba vett a csillagokból: így próbál megváltani.

Mert nem hallgattál az Úrra, ugye, gőgös vagy, konok, pedig éjjel-nappal kéne kérned bűnbocsánatot!

Ne csodáld hát, ha egy reggel félszemmel jön meg cicád vagy a szomszéd férfi ágyán találod meg Katicád.