Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Faludy György: A Duna (vers)

idősebb fiúk kamatyoltak szép, festett nőkkel. Én a víznél ültem, mert még kis kamasz voltam. A folyó hol áttetszőn szürke, hol meg élesen fövény sárga.

Sokan szóltak a kék Dunáról, de azt még ember sose látta.

III

Az idő olykor állni látszott, máskor szédülten sietett, miközben a Fürdő utczából gróf Tisza István ucca lett.

De a láthatár szélén ekkor néhány borzalmas szörnyeteg emelte fejét és ritmusban lökődött egyre közelebb.

„Ne félj, nem érnek el, túléljük a torz ideológiák veszettjeit," - így csillapított barát, feleség és család. Bővelkedünk az árulókban, míg férfiakból nem jutott elegünk, gondoltam. így jobb lesz, ha búcsú nélkül elfutok.

Tudtam, a Dunánál a Szajna, az Ued Szusz s a Hudson jobb, de még a Flej Új Guineában is szebb, mint hogyha itt vagyok.

IV

Láttam az Ued Um er-Rbiát, a Szuszt, pálmák és tört bozót között az Ued Dráá árkát, a Delaware-t, az Ohiót, a Hudsont, a Monongahelát, a Purorit s a Flej folyót, majd negyvenhatban hazaértem. Még várt reám a hullaszag, a házfalon áttört kémények,