Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Zelei Miklós: Az első ember; Márssal társalkodó Vajay Szabolcs; Télapó ittas; A mindent elszed malmocska; Masamódi; Eutanázia hentesbolt (kisprózák)
Volt így egy használt Trabantocskája, ippeg csak akkorka, hogy ki se látszott a kerekecskéi verte porból, mögéje meg egy kis utánfutó csinálva magad, s azzal járta a szegény ember az erdőt, gyűjtögette az eldobált akkumulátorokat a feldolgozónak. Amint ott szedeget, reciklál magányosan, még üres üveget, egész kon- zervet is talált, hát mit látnak szemei! Egy szép tisztáson játszadozik két szép gyermek, egy fiú és egy leányka. Odamegy a gyermekekhez, szóba ereszkedik velük, s megtudja tőlük, hogy a leányka napjötti Berlin tanácselnökének lánya, a fiú pedig napmenti Berlin polgármesterének fia. Mert úgy tudjátok meg, hogy éppen azon a tisztáson volt a határa a napjötti és a napmenti országnak. Drótokat szögeitek, szögeket drótoztak egymáshoz ott a népek, s a napjötti leányka nem mert nekirohanni a csengő-bongó ércgyepűnek, hiába integett napmentén a fiú. De a szegény ember megörült a sok nyaláb vasnak! A drótokból kihúzkodta a szögeket, a szögekből kiráncigálta a drótokat, és az egészet elvitte a méhbe, az árából meg jól berúgott. Dehogy gondolta, hogy a méhtelepről a sok drótot meg szöget rögvest viszik is tovább, s mindjárt a kertje végében fogják újraállítani, hogy még az édes öccse se futhasson át hozzá egy kis garatöblögetésre. Amikor kijózanodott a szegény ember, látta, hogy az árokban hever. Fölült, széjjelnézett. Réti nyúlpaszuka, vörösbegy, ártéri poszmó sárga leveleit söpörte a szél. Csuda egy kopárság volt körülötte! Még a kis bors Trabantocskát is kifogták az utánfutóból! Biztos aszitték, hogy a napjötti leány után maradt, bucsálódott a szegény ember, aztán befogta magát az utánfutó elé, és hazahúzta nagy kínlódva a mérgezett hulladékát. Még a biztosítótűk is mind eltűntek a háztól a sok kitűző miatt! Meg ne halljam még egyszer a demokratákat, ordított otthon a felesége. A szegény ember meg csak vigasztalta, hogy akinek semmije sincs, az semmit se veszíthet, de az értelmes beszéd nem fogott az asszonyon. Se pénz, se poszmó! Felüti a fejünket egy behajtás, hogy csak úgy koppan. Mi lesz akkor? Elege lett a szegény embernek a sok ordításból, felindult, neki napmentinek, ment a nádszálszép világkisasszony udvarába. Mégis ő, a szegény ember segítette férjhez, így okoskodott. Áldott szerencséjére, nem messze lakott az ifjú pár. Bement a szegény ember az udvarra, ott játszott a napmenti fiú meg a napjötti leány, de mihelyt meglátták, kézen fogták azon nyomban, és vezették fel a departmentbe, mintha rögtön tudták volna, miért jött. Tudták is! A maimocskát kérje, bácsi, mondta neki a napmenti fiú meg a napjötti leány. Ilyen időkben, amikor kulcsévre kulcsév következik, az kell az olyan szegény embernek, mint maga! Nem felejtette el a szegény ember a jó tanácsot, pedig hétszer is fejbe rúgták, mire fölért. Na, ott is volt az asztalon a maimocska. Itt írd alá, ott írd alá, mondták a szegény embernek, amikor a maimocskát végre odadták neki. Mert nagyon úgy tettek, mintha nem akarnák adni. Ugy-e, gondolta magában a szegény ember, csak nem gyerekjáték lesz ez, ha olyan nehéz szívvel adták ide. Hóna alá fogta a maimocskát, sietett hazafelé, hogy a lukas Adidas alig érte a földet. Amint nagy sebesen igyekezett, egyszer csak azt látja, hogy valami rettentő nagy feketeség közeledik feléje. Csak jött, csak 9
