Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Zelei Miklós: Az első ember; Márssal társalkodó Vajay Szabolcs; Télapó ittas; A mindent elszed malmocska; Masamódi; Eutanázia hentesbolt (kisprózák)
Télapó ittas Kirajzott ötszáz kaptár Mikulás, és hatalmas, piros felhőkben úszott a város közepe felé. A júliusi forró delet követő kora délutáni órákban a hőmérséklet hirtelen fagypont alá zuhant, gyors hózáporok rohantak át Budapest kerületei fölött, majd azonnal újra kisütött a nap, s a nyári háztetőkön, a templomtornyokon, az önkormányzatok ormain szikrázott a hó. Az őrült idő összezavarta a Mikulások ösztöneit, és fölriadtak cukorba süllyedt álmaikból. Az éles fénytől hunyorogva először csak egy-egy jelent meg a kaptárak röptetőin, igazgatták piros köpönyegüket, csizmájukkal toppantottak, köröztek a kaptárak fölött, majd mind többen és többen rajzottak elő. Agancsukat magasra tartva hamarosan kiváltottak a kaptárakból a rénszarvasok is, és a Mikulás-rajok élén röpültek a város irányába. Néhány család már a tétényi dombok havaszöld fáira leereszkedett, a rénszarvasok a fák hegyében állva bámulták a hóban virágzó domboldalakat, madarak röpködtek agancsuk körül, s az ágak, a fatörzsek hemzsegtek a Mikulásoktól. A többi húzott tovább Rózsavölgy fölé, egy-egy raj leszállt a Gerinc utca valamelyik kertjébe, a rénszarvasok a megdöbbent lakók szeme láttára legeltek a virágágyásokban. Nyalint, kanyarint, nyalint, kanyarint, s a margaréta, jácint, liliom, mind eltűnt a rénszarvasok pofájában, ahogy a virágok közt ízlelve, harapva haladtak előre. Megbénult a Nagykörút forgalma, amikor a Mikulás-rajok gömbjei elborították a közlekedési lámpákat, a busz- és villamosmegállók tábláit, a villamosvezetékeket. Krampuszok vonaglottak a lámpaoszlopok tövében, a csúszós fémtesteken sikertelenül próbálkoztak, hogy feljussanak a magasba, az emberek undorodva söpörték le magukról a rájuk mászó Mikulásokat, rugdosták a cipőjük körül kapaszkodó krampuszokat. Az autók rémülten tülköltek, a járőrkocsikon megszólaltak a szirénák, villogott a piros-kék fény, a rendőrök kiugráltak, de a sok Mikulás azonnal fölmászott rájuk is, vagy a vállukra pottyant a villany drótról, az erkélyek rácsairól, eltakarva a rangjelzések csillagait és sávjait. A rénszarvasok a Blaha Lujza téren csordába verődtek, szárazra itták a szökőkutak és nyomukban Mikulás-rajokkal eliramodtak a Keleti felé. A Parlament kupolájáról rénszarvasok bámulták a budai meg a pesti oldalt, aztán följebb baktattak, és lelegelték az országzászlót. A Köztársasági Őrezred ügyeletese a Kossuth téren rohangászva figyelte az eseményt, csak néha jött ki hang a torkán: „De nincsen tűzparancs! De nincsen tűzparancs!" Szerencsére a frakciók éppen nyaraltak. Mert a Mikulások a Parlamentet ölelő állványzatok gerendáiról és pallóiról a szellőzőnyílásokon, a nyitva felejtett ablakokon ezrével özönlöttek a képviselőház üléstermébe, csimpaszkodtak Attila 7
