Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Alföldy Jenő: Klasszikusok hiteles arcvonásai (Orosz László: A niklai remete és a kecskeméti fiskális)

Alföldy Jenő Klasszikusok hiteles arcvonásai Orosz László: A niklai remete és a kecskeméti fiskális A műfaj: irodalomtörténet-írás Orosz László irodalomtörténeti tanulmányokat tett közzé alig száz oldalon. A tanulmányok nem akarnak esszének feltűnni. Nem a szerző szépírói erényeit akarják csillogtatni, ha­nem hatásvadászat és elkápráztatás nélkül vállalják a diszciplínát. Az irodalomtörténet­írás rangját adják vissza ezek a tanulmányok, s ezt a klasszikusok értékelésében ma fonto­sabbnak tartom szinte bármi másnál. Fontosabbnak tartom, mert szükségét érzem a tudo­mányosan hiteles szónak, mely példás magyarsággal, érthetően és a tárgy iránti alázattal mutatja fel irodalmunk klasszikus műveit, s hozza emberközelbe alkotóikat. Mintha Hor­váth János és legjobb követői, például Barta János szelleme éledne újjá a könyvecske lapja­in; mintha a fél évszázad óta oly gyakran tévúton járó irodalomtörténeti filológia talált vol­na vissza a helyes kerékvágásba. Az utókor lassanként majd elvégzi a mögöttünk hagyott évtizedek elméletírásának tár­gyilagos kritikáját. Az ideológiától áthatott irodalomtudományban is bőséggel születtek becses kutatói eredmények, érvényes műelemzések. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a 20. század második felében az akadémikusoktól - tisztelet a kivételnek - elég jelentős részben tudós költők vették át az igazmondás és az értékkiválasztás, súlyozás szerepét: Illyés Gyula és Vas István, Rónay György, Nemes Nagy Ágnes és Rába György. (Közülük az utóbbi mondható leginkább filológusnak.) Valljuk be azonban: bármennyire ők mond­ták ki, és bármilyen szépen mondták ki az igazat, a kutatómunkának azt a fáradalmát, amelyet a szókép méltán hasonlít a mélytengeri búvárok munkájához, csak a filológia hiva­tásosai végezhetik el. Sokszor tanári, könyvtárosi vagy hivatalnoki kötelezettségeik teljesí­tése mellett, a tudományos élet fórumairól tartósan kirekesztve, ahogy azt Orosz László példája is mutatja. Költősorsok a mérlegen A niklai remete és a kecskeméti fiskális cím jelzi, hogy Orosz László költősorsokat helyezett górcső alá sokoldalú filológiai megközelítéssel. Berzsenyi Dániel mint niklai „remete", Ka­tona József pedig mint kecskeméti „fiskális" jelenik meg előttünk, arra utalva, hogy életük­ben nem, vagy alig kaptak helyet a magyar Parnasszuson: a pesti, keszthelyi vagy egyéb kultúrcentrumban. (Katona - a Kazinczy által megbecsült Berzsenyitől eltérően - még Széphalom egyszemélyes irodalmi központjából sem kapott visszajelzést, akárcsak a vele ellenlábas Debrecenből; az ortológusok legalább a nyelvújítástól érintetlen nyelvezetét be­csülhették volna, ha tudtak volna róla.) Az irodalmat egyiküknek sem állt módjában főhi­vatásúkként végezni. Berzsenyi energiáinak nagy részét a gazdálkodás, Katonáét a hivatal kötötte le. 103

Next

/
Thumbnails
Contents