Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)

Policzer doktor, az orvosom, akit tanácsosabbnak láttam az útra magammal vinni, mert nagyon ki voltam merülve" - írta a memoárjában RM.- Az utolsó Szovjetunió-beli útjára Hegyi Pállal együtt kísértük el - idézte fel dr. Policzer Miklós. - Ezen az úton hozta először szóba Kun Bélát. Beszélt még a húszas évekbeli utazásairól, tárgyalásairól, a Kominternről stb., de mivel én ezekben nem voltam járatos, bennem csak annyi maradt az egészből, hogy a legapróbb részletekre is emlékezett - mikor, ki szólalt fel, mit mondott -, pompás feje volt. Szimferopolban úgy mutatott be bennünket, hogy egyikőnk az egészségére, a másikónk őrá vigyázott, s kérte az elvtársakat, hogy mutassák meg nekünk Jaltát, mert csak másnap utazunk a géppel tovább Kiszlovodszkba Dobiért, aki ott nyaralt. Rákosi még a gép leszállása előtt figyelmesen megkérdezte, kaptunk-e valami napidíjat, majd a saját zsebéből adott 500-500 rubelt.- Hajnalban a repülőtéren Piros, Bata és természetesen Gerő búcsúztatta - idézte fel titkára, Szatmári István. - Nyomott volt a hangulat, de azért nem olyannak tűnt, hogy ez végleges búcsú, netán száműzetés.- Hallottad, Rákosi elvtárs Moszkvába repül? - kérdi Kiss a barátját.- Nem mindegy, hová? A lényeg, hogy repül végre.

Részlet a szerző Rákosi bukása (1953-56, száműzetése és halála: 1956-1971) című, a könyvhéten megjelenő művéből.

77