Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)
Daily Telegraph: ő a negyedik kelet-európai kommunista diktátor, aki Sztálin 1953-as halála óta eltűnt. A magyar veterán bukásával távozott „a sztálinista birodalom utolsó fontosabb prokonzulja". A nyugat-berlini Telegraf címe: „...és Ulbricht?" The New York Herald Tribune: Gerő Rákosihoz hasonlóan kegyetlen és embertelen kommunista. Scotsman: „Meglehet, hogy lavinát fog Magyarországon megindítani, és további fontos változásokat fog előidézni Rákosi eltávolítása, ami aligha elégítheti ki az ellenzéki erőket." Mikojan budapesti jelentése: „az ellenséget váratlanul érte az esemény." RM: a levélírók remélték, hamarosan meggyógyul, s újra elfoglalhatja helyét a pártvezetésben, és Mikojan is elismerte, hogy neki milyen „mély gyökerei vannak a magyar népben". Felmentésétől a munkástömegek „annyira meg voltak lepetve", hogy Gerőnek kellett megnyugtatni mindenkit: természetesen „továbbra is tagja marad a KV-nak, az Elnöki Tanácsnak, országgyűlési képviselő marad stb." - vagyis nyitva az út a visszatérése előtt. Mikojan Budapestről Belgrádba utazott. Rákosi: „Tányéron viszi a fejemet Titónak". Pesten is beszélték, hogy Tito miatt kellett lemondania, és betegségét hipertitóniának nevezték. A lemondás első pártvisszhangja a döbbenet csöndje. A taggyűléseken idős párttagok és asszonyok sírtak. Miért nem közölték korábban, hogy Rákosi elvtárs beteg? Július 18-án éjszaka egy IX. kerületi idős munkás ment a pártszékházba: „Aggódom Rákosi elvtárs miatt. Szeretném megkérdezni, most miből fog megélni?" A Pécsi Porcelángyárból a nyugdíjba vonulóknak járó vázát küldték neki. Három hónap múlva a Kábel- és Sodronykötélgyárban felteszik a kérdést, hogy Rákosit felelősségre kell-e vonni, vagy sem. A Kötélgyár ilyen hálátlan. A „döbbenet" csak az első jelentésben létezett. Az írók már akkor is „higgadtan és fegyelmezetten" fogadták a határozatot. Aztán kiderült, hogy az értelmiség majdnem egyöntetűen - a párttagság általában - egyetértett Rákosi felmentésével; de ilyen jelentős kérdésben miért nem kongresszus döntött? A szegedi orvos- egyetemen elhangzott, hogy Rákosi tevékenysége csak a fordulat évéig volt haladó, azután sok volt a hiba, '53 után pedig a fejlődés akadályozója volt. Gerő megbízását nem nagy lelkesedés fogadta. O is részese a bűnöknek, emellett szeszélyes és goromba - sőt, ő is zsidó. Farkas Mihály kizárása nem váltott ki nagy érdeklődést. Néhányan elmondták a taggyűléseken, nehogy meghagyják magas nyugdíját, mert törtető karrierista, „háborúba akarta vinni az országot". A köl- csönjegyzés megszüntetését, a hadsereg csökkentését helyeselték az emberek. De a Rákosi—Gerő váltás nem oldott meg a gondokból jóformán semmit - legfeljebb a szovjeteket nyugtatta meg, hogy a változással minden maradt a régiben.- Amikor az öreget leváltották vagy lemondott, megjegyezte, hogy most majd lesz ideje a fényképezni, előhívni, nagyítani - említette Sztopka Ferenc, a Rákosi- villa gondnoka. - Érdeklődött, hogy hol van az a laborfelszerelés, amit a MOM- tól kapott. Mondtam neki, hogy elvitte az elvtársnő fia, Jova. Rákosiék ötvenhatban mindössze három-négy bőrönddel mentek el, mi pedig augusztusban nekiláttunk kitakarítani, kifesteni a villát. Parkettát is gyalultak, mert Rákosi azt mondta, hogy 3-4 hét múlva itthon lesznek, addig legyen minden rendben. A nagy szőnyeggel nem tudtunk mit csinálni, úgy vitték el valahová tisztítani. Szabadságra sem tudtam menni, éjjel-nappal dolgoztunk. De ez mindig így volt, ha 68
