Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)

„harmadik ok" a Rajk-ügy idején az államvédelem irányítására létrehozott trojka - Rákosi, Gerő, Farkas ami időről időre kibővült a PB egyes tagjaival. „Ennek a bizottságnak nagyon nagy jogai voltak. Nyomozást indíthatott, őrizetbe vételeket foganatosíthatott." Léte „sok kárt okozott a pártnak". A negyedik ok a személyi kultusz, az ötödik „az osztályharc kiéleződése", az éberség túlhajtása, a gyanúsítások elburjánzása. Felidézte Rákosi 1949. szeptember 30-i beszédét, miszerint a hanyagság, a rossz munka, a sok selejt, az anyagpocsékolás, a géptörés, a rossz minőség, a norma-, a bér-, a táppénzcsalás politikai jelentőségű, s „ugyanúgy ki kell vizsgálni, mint a suttogó propagandát, a szabotázst vagy kémkedést". Ez volt a „szűk vezetés" véleménye.

A hibákat eltúlozták, bűn lett belőle, amiben az ellenség keze is benne volt. Rajk tragédiája azzal kezdődött, hogy feloszlatta a rendőrségi pártszervezeteket, mert csak így lehetett megakadályozni, hogy a többi pártnak is legyen rendőri pártszervezete. Leváltását „hosszú hónapok érlelték meg" - idézte Rákosit. Először Szőnyi Tibor vallotta azt, hogy „Rajk amerikai kém és az ő felső kapcsolata". Farkas hosszan írt arról, hogy RM mivel küldte őt Szőnyit kihallgatni, de arra nem tért ki, hogy pártvezetőként miért vállalt kihallgatói szerepet, vagy miképp került börtönbe a párt káderosztályának vezetője, az ártatlan Szőnyi és helyettese, Szalai. Ezek nélkül pedig Farkas egész érvelése összedől.

Saját védelmében felidézte, hogy azt mondta Szőnyinek: „mi ismerjük a troc- kisták és amerikai kémek trükkjeit, akik még az utolsó lehetőséget is felhasználják arra, hogy a pártot bomlasszák" - vagyis nem hitte, hogy Rajk a felső kapcsolata. De azt elhitte, hogy Szőnyi trockista és amerikai kém? „Szőnyi vallomása után jött a Berija-banda provokációja." Belkin, szovjet államvédelmi altábornagy közölte Farkassal, hogy Rajk egy Genfben székelő trockista szervezet rezidense. Ekkor tartóztatták le. Majd megjött Moszkvából Brankov vallomása, hogy Rajk a jugoszlávok beszervezett ügynöke. Rajk tagadott. Az elégedetlen Rákosi közölte Farkassal: véget kell vetni a huzavonának, menjen át Kádárral együtt az AVH-ra, hallgassák ki Rajkot, és reggelre legyen végre eredmény. Farkas: „tagadásában nem azt láttam, hogy ártatlan, hanem hogy annyira elvetemült ellensége népünknek, hogy nem akarja felfedni kémkapcsolatát". Arra nem tér ki, ha Rajk ártatlanságát bizonyítják, az nem lett volna „eredmény"?) Végül Rajk beismerte, hogy a munkásmozgalom ellensége. Farkas: súlyos hiba volt a megveretése, de „én akkor Rajkot már ellenségnek tekintettem". (A bizottságnak azt állította: Rajkot és Kádárt soha nem tartotta ellenségnek.) „Elég szomorú, elvtársak, hogy ez így történt."

„Tisztázta", hogy amikor ő az ÁVH-n a nyomozókat instruálta, azt mindig „a párt = Rákosi" megbízásából tette. A Rajk-ügy, és minden jelentős politikai ügy nyomozásának irányítása Rákosi kezében futott össze. O irányított, de a PB határozata értelmében az AVH-ra nem mehetett el. „Ezért a nyomozást úgy vezette, hogy elsősorban természetesen Péter Gábornak, a szovjet tanácsadóknak, és időről időre nekem is adott utasítást." Véletlenül fennmaradt Rákosi három kis cédulája a Péter Gábor ügy vizsgálatának instrukcióival. Ezek is igazolják, hogy részletekbe menően kidolgozta a nyomozás feladatait. Ilyen utasításokkal ment Farkas az ÁVH-ra a Rajk- és a Kádár-ügyben is. Péter Gábor esetében, vele együtt Gerő

64