Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)

először a bizottság tagjainak mutattam meg. Elsősorban Molnár Erik és Nógrádi mondta, hogy Rákosit le kell váltani, hogy egyelőre háromtagú vezetést kellene a helyére állítani. Ezután kerestem fel Gerőt a levéllel. O egy szóval sem említette, hogy ismeri, vagy hallott róla, pedig bármit mondott neki az ember, mindig közbevágott: tudom, tudom. Elevenen áll előttem, mennyire csodálkozott. Mikor előadtam, hogy ezek után tarthatatlan Rákosi, hogy le kellene váltani, és legyen ő az első titkár, hallani sem akart róla zsidó volta és betegsége miatt. Ekkor a vezetők többsége már Rákosi ellen volt, de kötött bennünket a Szuszlovnak tett ígéret, féltünk a következményektől. Rákosinak se mertük megmutatni, mert ezzel teljesen kiborítottuk volna a KV-ülés előtt. Elmentem hát Andropovhoz, abban bízva, hogy mentesít bennünket az ígéret alól.- Mivel Farkas Mihály Nagy Imrét támogatta, még PB-tag volt, amikor elkezdték kihallgatni Pétert Farkasra - állítja Farkas Vladimír. - Csak róla engedték beszélni. Amikor '56 márciusában létrehozzák a Farkas-ügy vizsgálatára az ötös bizottságot, Décsi és Péter is észreveszi, hogy itt másról van szó, és úgy döntenek, hogy tudatják a bizottsággal, hogy az államvédelemnek felállítása óta Rákosi az irányítója. Péter Gábor megírja „Mi az igazság?" című levelét, amit hőstettnek tart. írásától a bizottság annyira megijedt - amit aztán Apró és Kovács is tagadott -, hogy elsikkasztották a levelet.

Ünnepélyesen kezdődik „Péter Gábor (életfogytiglanra elítélt) beadványa": „a pártnak mindent tudni kell!" - „személyre való tekintet nélkül". Igazmondásra kötelezi - pontokba szedett - mozgalmi múltja is. („7. Kétszer voltam Sztálinnál [aki szeretettel ölelt magához].)" Leírja, hogy akadályozták meg korábban, hogy Rákosi nevét kiejtse. Aztán rátér a részletekre.

„A Rajk-ügy vádiratát elejétől végig Rákosi Mátyás szerkesztette... külön repülőgépen Moszkvába vitte." A visszahozott vádiraton egy vesszőt sem engedett változtatni. Megkérdezte, hogy az ügyész el tudja-e úgy mondani, mintha a saját szövege lenne. „Ugye, örülne az ügyész, ha ilyen vádiratot tudna írni?" A bíró és az ügyész kérdéseit a szovjet tanácsadó Belkin fogalmazta. A vallomásokat, a bíró és az ügyész kérdéseit, a vádbeszédet, a védőbeszédeket, az utolsó szó jogán elmondandó szöveget Rákosi Mátyás „Szóban és írásban megjegyzéssel ellátta. Jóváhagyta."

Rákosi Mátyás a szobájába felszerelt hangszórókon végighallgatta az egész tárgyalást. Külön telefont is felszereltetett, amely a tárgyalási terem emeletére, Péter Gáborhoz vezetett. „Ezen a telefonkészüléken... a bíró, ügyész (vádlott) részére folyamatosan újabb és újabb kérdéseket, utasításokat adott." Utasításai, megjegyzései között Péter megemlíti: „Meddig akarja ma folytatni a bíró a tárgyalást?! 3 órakor okvetlenül be kell fejezni! Különben a reggeli sajtó nem tudja közölni." A vádlottaknak szóló utasításai: „Mondja, meg lehetne azt csinálni, hogy Szőnyi mondja a következőt: »A nyomozó szervekről azt terjesztették, hogy a vádlottaknál kényszerhatást, aktedront alkalmaznak. Mint vádlott és orvos kijelenthetem, meggyőződtem, hogy ebből egy szó sem igaz!« (És Szőnyi mondta.)" Rákosi utasítására Rajk kijelentette, céljuk: „A földet visszaadni a földbirtokosoknak! A gyárat a gyárosoknak!" A védőket az életrajzok alapján választotta ki. „A Rajk védője

50