Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Visky András: A szökés (hangjáték)
ANGYAL Az biztos. De melyik után? Egyszer azt karcoltam az egyik jelöletlen téglára, hogy minek nevezzelek? Aláírás: Angyal. És a válasz: Pihenj. Mária. Még mindig megvan. BÁTYUS Neked mindenki Mária. ANGYAL Te álmodtad. BÁTYUS Hazudtam, Angyal. Nem mondtam igazat. Kitaláltam. Számold meg a téglákat. ANGYAL Három. Még három nap. BÁTYUS Akkor ismételjük el a tervet. ANGYAL Mi az, hogy magyar sors, Bátyus? BÁTYUS Hát az, hogy itt vagyunk. ANGYAL De nincs itt mindenki. Minden magyar, úgy értem. BÁTYUS Az már igaz. Még szerencse. ANGYAL Mi ebben a szerencse? BÁTYUS Hát az... Hogy mi már fél lábbal átléptük a halál küszöbét, az egyik lábunk itt, a másik ott... de ott kint... és... ami ezt illeti... ANGYAL keményen. Miért nincs itt mindenki? Kérdeztem. BÁTYUS Minden magyar, úgy érted? Hát mert akkor vége. Ez az. Akkor nincs történelem. Vége van a történelemnek. És nincs sors sem. Miegyéb. ANGYAL És ez a magyar sors? BÁTYUS Ez... A történelmet a győztesek írják, te szoktad mondani. ANGYAL Idézet, Bátyus. BÁTYUS Mondtam már, hogy ne idézgessél. ANGYAL Na és kik a győztesek? BÁTYUS Hát azok... Akik odakint vannak... ANGYAL Mindenki? Úgy bizony. A túlélők, mind egy szálig. Azok a győztesek. És teljesen mindegy, melyik oldalon állnak. Győztek. Világos? BÁTYUS Az. Mintha ott találkoztunk volna. Vagy Pesten. De nem, Kolozsváron. A vérmezőn... ANGYAL A Rigómezőn... BÁTYUS Megvan! Isonzónál! ANGYAL Inkább a kanyarban, tudod. Énekelve. Don-don-don, taga-taga-dom- dom-dom. BÁTYUS Igen, igen... Nem emlékszem. A hómezőn. Remélem ébren vagyunk. ANGYAL És a bíró? Az nem magyar? Az ő sorsa nem magyar sors? Ismerek egy magyart, valami Király vagy mi, esetleg Káplán, nem emlékszem, a forradalom után nagy hős lett belőle, a régi rendszer üldözöttje, szenvedő ellenzéki, mert egy héttel a forradalom kitörése előtt a hatóság emberei elkobozták a kétlövetű vadászfegyverét, ami pedig csak a kiváltságosoknak járt. Sérelem helyett következetesen szenvedést emlegetett. Míg végül elhitték neki. Úgy gyűlölte a hatóság embereit emiatt, osztrákok vagy mi, nem emlékszem, mint a gyaurokat szokás a nem gyaurok által. Vagy fordítva. És követelte a jóvátételt. Aztán hadügyminiszter lett belőle, á múltban szerzett érdemeire való tekintettel. A nappali szobája tele volt szebbnél szebb trófeákkal, együtt vadászott medvére a császárral a Székelyföldön. 23
