Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Dénes Iván Zoltán: Bibó, a legcsendesebb (Németh László hatása Bibó Istvánra)

letesz arról, hogy Németországba menjen és ott letétesse a királyt a trónról és tulajdonképpen ezáltal megtorpan az egész akciójában, lélegzetet ad a mindenre elszánt és cinikus királynak, aki végül is hatalmi eszközeivel fölébe kerekedik, száműzetésbe kergeti, ahol csalódottan meghal. Környezetében vannak az ő egyházi irányzatát követő papok, közöttük a későbbi Orbán pápa, akik helytelenítik ezt az ellágyulást, első perctől kezdve a szigorú vonal mellett vannak.

Az egész darab mintha azt sejtetné, hogy ha VII. Gergely ott nem inog meg, akkor leteszi IV. Henriket a trónról és az egyházi felsőségnek egy páratlan, új korszakát nyitja meg.

Itt tulajdonképpen ebben az egész beállításban elsikkad a probléma lényege. A probléma lényege az t.i., hogy VII. Gergely először jut odáig, hogy spirituális eszközökkel a világi hatalom fölé kerekedjék. Őnála jelenik ez meg, előtte egy nemzedékkel még a világi hatalom pápákat tett le és emelt fel. Egy nemzedék alatt eljutott odáig, hogy egy király letételének a pápa által való lehetősége komolyan megjelenjen, ő eljut idáig és abban a pillanatban, mikor idáig eljut, ezt az egészet úgy fogja föl, mint a királyok fölött álló hatalomnak a lehetőségét. Tulajdonképpen az egyháznak az a furcsa eltorzulása, amelyik az egyházat magát tette világi hatalmak szolgájából a világi hatalmak egyikévé, itt, ebben a történeti pillanatban már el is kezdődik, holott a nagy perspektíva az lett volna, hogyha egy nem világi, nem erőszakon alapuló szellemi hatalom kezdete lett volna ez a pillanat.

Miért bukott el VII. Gergely? Azért, mert ellágyult a királyi asszonyoknak a könyörgésére? Dehogy. Azért, mert a célkitűzésével, azzal, hogy hatalmi fölénybe akart kerülni a királyokkal szemben, kibírhatatlan ellentmondásba került.

Az ő királyok fölötti hatalma, az ő átkának a hatásossága pontosan az általa hirdetett keresztény evangéliumnak az emberek lelkére való hatásában rejlett. Őneki tehát nem azért bocsátott meg, mert a királyi asszonyok kikunyerálták tőle ezt a bocsánatot, azért bocsátott meg, mert a kereszténység alapgondolata jegyében nem tehette azt, hogy ne bocsásson meg. A király visszafordította őrá azt, hogy ő a hatalmi fölényre akarta ezt a helyzetet kihasználni, a király visszafordította vele szemben a saját eszközét és rákényszerítette arra, hogy annak az eszmének a jegyében, ami az ő erejét adta, legyen konzekvens és a bűnbánónak bocsásson meg.

Óriási botránkozás lett volna azzal, ha ő a bűnbánó, mezítláb vezeklő királynak nem bocsát meg, a dolog valami más módon, de szintén visszafelé sült volna el - mint ahogy így is visszafelé sült el, a végső hatalmi harcban a királynak szükségképpen felül kellett maradnia.

De ha VII. Gergely következetes marad a keresztény kiindulásokhoz, akkor az egyház szellemi és erkölcsi fölényét át tudta volna menteni. így pedig az egyháznak a világi hatalmak egyikévé és nem is a legnagyobbikává való válását indította el.

Itt van ennek a színdarabnak az elégtelensége a probléma megmagyarázására."30

"A másik színdarab, amit elemezni szeretnék ugyanilyen gondolati szempontból, a Görgeyről szóló Áruló /Az áruló/ című dráma.

Ebben a drámában két kritizálni való momentum van. Az egyik az, hogy Görgey ebben a drámában fölismeri - bevallom, nem tudom biztosan, hogy ezt Görgey maga is mondj a30 MTAKK Ms 5115/97. Vö. VT I. 271-293, II. 367-397, IV. 265-282. Az Uchrónia teljes címe: Ha a zsinati mozgalom a 15. században győzött volna ... Bibó István címzetes váci kanonok beszélgetései apósával, Ravasz László bíboros érsekkel a római katolikus egyház újkori történetéről, különös tekintettel a lutheránus és kálvinista kongregációkra. Egyház-, kultúr- és politikatörténeti uchrónia. Értelmezésére lásd: Vályi Nagy Ervin: Gondviseléshit kontra és pró. (Bibó István Uchróniája elé) Emlékkönyv II. 373-379, Trencsényi Balázs: A tegnap árnyékában. Bibó István és az Uchrónia. Nappali Ház, 1993/2. 35-45, Kovács Gábor: Változatok a történelemre - Bibó István Uchróniája. 2000 1997/7. 47-52.

49