Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Dénes Iván Zoltán: Bibó, a legcsendesebb (Németh László hatása Bibó Istvánra)

Németh László a Válasz megalapításakor már számolt Bibó Istvánnal:

„A folyóiratot okvetlen csinálja meg /t.i. Sárközi Márta/. Sőtérre, Bibóra és magára kell építeni. Illyés periodikus természete szerint villámoljon és füstölődjön fölötte. Mihelyt Kristó Pistától egyetlen védelmezőmet (no mi az?) megkapom, én is vállalom, hogy írok belé. A legjobb, ha önmagát tekinti szerkesztőnek, Gyuri gorombább szellemének, s a férfiakat munkára és fegyelemre kényszeríti."11

„1. A parasztpárttól nincs mit várnom sem nekem, sem a magyarságnak.... 2. A folyóirat alkalmasint nem lesz meg. Illyés kezdeményezné is, meg el is illanna belőle. Sőtérrel próbáltam beszélni róla, de nem jött el a találkozóra. Bibót vidékre helyezik. Maga egyedül mégsem csinálhatja. 3. Ha mégis írok valahová, semmiféle védelemre nem számíthatok."12 13

Egy fél esztendővel később a Válasz, különösen pedig a A békeszerződés és a magyar demokrácia visszhangjáról számolt be: „... a Válasszal kapcsolatban naponta hol lekereszténybérenceznek, hol lezsidóbérenceznek a legkomolyabb és legfenyegetőbb formában. Ella az utca sarkán sebtiben felolvassa nekem Bereczky Boriska leveléből, hogy Bibó cikke milyen hitvány baloldali, Rubletzky Géza a zsúfolt autóbuszon keresztül ordítja nekem, hogy Bibó cikke milyen reakciós beállítottságú."12

A Magyar Közösség koncepciós perének sajtóelőkészítése során őt ért támadások idején a megtámadott és végakarata, illetve az Égető Eszter tanúsága szerint az öngyilkosság gondolatával foglalkozó Németh László Bibó István Összeesküvés és köztársasági évfordulóját, az ő egyértelmű és fenntartás nélküli védelmét nagy elismeréssel fogadta:

„Bibó cikke igen derék írás volt, főként azért, mert négyszemközt sem mutatott soha többet, mint amit nyilvánosan leírt. O az első, aki nem azt mondta: lássátok, milyen nemes lélek vagyok, mindenek ellenére szóba állok N.L.-val, hanem azt, hogy N.L.-t, ha nem is tartom sokra, de ártatlannak tartom. Nekem ez a lényeges."14 15 1948. június 21-én Sárospatakon naplófeljegyzésben reagált az Eltorzult magyar alkatra: „Eljövetelem előtt olvastam Sőtér tíz oldalát az Iszonyról. A lehető legnagyobb nyomás alatt készült. De az igazságérzete, az ízlése mégis a munkám mellé kellett hogy álljon. Úgy vallott mellettem, mint aki önmaga legjobb részét nem tudja megtagadni. S ugyanez Bibónál. A Kisebbségben az Achilles-sarkom. Ezt szagolja-marja, ezt a végső órán figyelmeztető kiáltásként kiszakadt zavaros művet tíz év óta mind, aki meg akar semmisíteni. S amikor egy komoly gondolkozó megy végig rajta, azzal a reménnyel, hogy vitatkozhat velem, a lényeges pontokban még itt is igazat kell adnia. Amit érvül hoz fel, az is benn van, mint előrelátó »ámde« ebben a hevenyészett műben."12 A megjegyzés kontextusa pedig Németh László alkotáslélektani önértelmezése volt:

11 NLL Sárközi Györgynének, Budapest, 1946. április 10. 539.

12 NLL Sárközi Györgynének, Hódmezővásárhely, 1946. április 10. után, 539-540.

13 NLL Sárközi Györgynének, Budapest, 1946. december 5., 584-585. A hivatkozott írás: A békeszerződés és a magyar demokrácia. VT II. 269-296, eredetileg: Válasz, 1946. október. 43-59.

14 NLL Sárközi Györgynéhez, Hódmezővásárhely, 1947. február 21. előtt, 596-597. Lásd még: Homályból homályba. II. 541. Vö. Grezsa Ferenc: Németh László vásárhelyi korszaka. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979. 31-38, 350-352, Németh László: Naplórészlet a Magyar Közösség perének időszakából. Tiszatáj, 1997/11. 52-54, Németh László: Égető Eszter. Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982. 646-650.

15 Németh László: Homályból homályba. Életrajzi írások. (Az életrajzi adatokat összeállította: Hölvényi György) I-II. Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977. II. 541. A Kisebbségben értelmezéséhez Vö. Poszter György: Bennszülött-bölcselet. - Németh László: Kisebbségben - Szubjektív kommentárok. Kortárs, 1990/11. 111-140, Grezsa Ferenc: A Kisebbségben-metafora jelentésváltozatai. Kortárs, 1990/11.141-151, Monostori Imre: Rég múlt? Utak és útkeresések. Kortárs Kiadó. Budapest, 1998.19-25.

41