Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 4. szám - Lakatos István: „Írói pályámra komolyan készülök” (Németh László négy korai munkafüzetéről, 1931-1942)
Dr. Lakatos István s „írói pályámra komolyan készülök" Németh László négy korai munkafüzetéről (1931-1942) Németh László kéziratainak pontos feltérképezése, felleltározása gyakorlatilag kivihetetlen feladat lenne, mivel a család, a könyvtárak, a múzeumok, emlékszobák birtokában azoknak csak elenyésző hányada található meg. A szétszórtság, a hiányosság és bizonytalanság egyik oka, hogy maga Németh László sem kezelte megőrző szándékkal kéziratait. Közülük sokat a mű megjelenése után elajándékozott, másrészt pedig gyakori lakhelyváltoztatása alkalmával egyszerűen otthagyott a régi helyén, de volt olyan is, amikor - más híján - tüzet gyújtott velük. Az 1945 előtti kéziratok zöme a Törökvész úti lakás romjai közül tűnt el. A családon belül ismert Németh László kézirat-lelőhelyek: a Petőfi Irodalmi Múzeum, ahová egyrészt a családi elhelyezésből, másrészt magánosoktól való vásárlás útján kerültek, de a MTA könyvtárába is vásárlás útján jutottak Németh László-kéziratok. Naplóinak sorsát kíséri a legnagyobb bizonytalanság; egyesek szerint nagyrészüket megsemmisítették. Negyven kisebb-nagyobb Németh László-i munkafüzetbe volt eddig alkalmam betekinteni. A bennük lévő, még nem publikált töredékek közül azokat, amelyek arra érdemesnek tűntek - hogy megmeneküljenek az enyészettől, mivel Németh László munkafüzeteibe gyakran ceruzával írta sorait, amelyek máris egyre nehezebben olvashatók -, folyóiratokban közöltem. Ilyenek voltak: Egy el nem készült regény Hódmezővásárhelyről. Németh László regényvázlata (1988), Napló aforizmák (1989), Szigligeti napló (1989), „Regények, amiket már nem fogok megírni"(1990), Fiatalok /Szemelvények Németh László egyik munkafüzetéből (1991)/, Sajkodi napló 1958. júl. 12. (1992). Az alábbiakban arról a négy, 1931-1942 közötti években keletkezett munkafüzetről kívánok áttekintést adni, amelyek nemcsak az ismert legelsők közé tartoznak, de a Németh László-i életmű egyik igen jelentős korszakát - magába foglalva a Tanú-korszakot is - reprezentálják. Ez a négy füzet - mint cseppben a tenger - megbízhatóan árulkodik a többi munkafüzetről, Németh László munkastílusáról, „műhelytitkai"-ról és az egész életműről, az író univerzális érdeklődési szenvedélyéről. A rendelkezésre álló, legrégebbi kézirat-sorok két, nagyformátumú (34x20 cm), egész vászonba kötött, hatvan merítettpapír lapon olvashatók. Mindkettőben, főként az első oldalakon, a kalligrafikus írás elárulja az írás, a „mű" megbecsülését, és dokumentálja azt az emelkedett lelkiállapotot, amit a kitűzött cél magasztossága kölcsönöz. A tintával rótt, szép, tiszta, egyértelműen értelmezhető íráskép, tudatos törekvés eredménye. Érdemes itt felidézni Németh Lászlónak Oszoly Kálmánhoz már 1918-ban írt levelének sorait: „Láthatod: a levelem első betűivel írásmódot változtattam... Ebből is láthatod, hogy írói pályámra komolyan készülök." Másrészt az írás grafológiai elemeiből ki kell emelni, hogy a betűk felső zónája (a szellemi emelkedettség jele) még nem uralja annyira az írásképet, mint a későbbi évtizedekben. A betűk alsó zónája (amely az ösztönélet jeleként értékelhető) ebben az időben még kifejezettebb, és csak az évek múlásával válik arányossá a középzónával. 11
