Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - 70 ÉVE SZÜLETETT KONDOR BÉLA - Ágh István: A ló és az angyal jegyében (Nagy László és Kondor Béla barátságáról)
Ágh István A ló és az angyal jegyében (Nagy László és Kondor Béla barátságáról) Mikor Nagy Lászlót szíven ütötte Kondor Béla halála, egy barátság példátlan tragédiáját kellett tudomásul vennem testvéri aggodalommal. Egyszerre nyilvánvaló lett kapcsolatuk titkos mélysége, különös egyedülvalósága. Mert ha a hír után egész éjjel zokogás rázta az erős tartású embert, s leroskadva, négykézláb húzva magát a szőnyegen, fogával tépte anyagát, s nappal meg annyira félt az elgyengüléstől, rosszulléttől, hogy nem mert egyedül járni az utcán, valami nagyon nagy tragédiától szenvedett. 1972. december 13-án, másnap, már a halálhírtől ütötten én is mentem Lászlóhoz az Élet és Irodalom szerkesztőségébe, ahol megkért, kísérjem el a Petőfi Múzeumba, nem akar lenni egyedül, míg odaér, hogy a lap számára az ottani Kondor grafikákból válogasson. Ott érte az a fölébresztő szembetalálkozás, mely elől ezután sosem szabad kitérni a sajnálkozásba vegyült önsajnálattal, muszáj dicsőnek lenni még a tisztelt művészházaspár ellenében is, akik megint egy aszfalton elcsúszó áldozatként gondoltak kollégájukra. Egyedül lépett be a kapun. Keddi nap volt. Szombaton vendégei voltak Kondoréknak feleségével, Szécsi Margittal kis baráti társaságban. Béla nyugodt viselkedése, szelíd derűje a gyógyulás reményével bíztatott: „szeretett volna nekünk muzsikálni. Minden hangszer, amit ő készített, ott volt kéznél: a különös hegedű, a keleti pengetős, a töröksíp, a tambura. Megmutatták, hogy lelkűk van, pendültek, ríttak kicsit, hamar abbahagyták." De akkor még pénzszűkére lehetett hárítani a kedvtelenséget, hogy karácsony előtt ennyire kiszolgáltatottak. Bátyám segíteni akart, és éppen akkor telefonált. Hihetetlen, hogy ettől a pillanattól minden szándék az élőért érvénytelen, s minden cselekedet az utóélet miatt történhet csak. Minden föltárt emlék, vallomás, hozzáforduló vers az árvaságot akarja értelmezni, a hiányt megjeleníteni. Két év múlva is: „Elszállt mellőlem egy arkangyal, Kondor Béla. Szárnya szelével megütötte úgy a szívem, hogy ma is inog". Ma is inog - akár a gyász első óráiban. „B. megvette a Kondor könyvet, Németh Lajos tanulmányával. Ezt olvastam és nézegettem egész este. Éppen délután beszélgettünk M-tal: mondtam, mennyire hiányzik ez az ember nekem, nem pótolja senki és semmi. Milyen jó volt hozzám!" „Kedvesem, Samu. Tavaly álmodtam veled utoljára." Őt gyászolja A mindenség mutogatója című versben, még a tavasz is az ő képében jelenik meg: „Kondor mester óceán-erővel ontja a formát, a színt. Nem hagyta abba, de istenigazából működik tovább. Miért látogat meg ennyiszer?... Olyan kondori ma a 68
