Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - Borsodi L. László: „…bennünk, emberekben van” (Baka István istenképéről)

- Igen. A metaforára és nem Istenre; mert Istenről mit tudhatok én, aki nem vagyok hívő, nem vagyok beavatott. (...) Isten számomra minden fölöttem álló erőt jelentette fiatal koromban, és azt, amit nem tudok befolyásolni." (Benyik 1996:19-20.j1

Az előbbi gondolat folytatásaként egy Baka Istvánról készült portréműsorból is idézünk: „(...) számomra az Isten nem a vallás istene (...), hanem a világban működő irracionális és lehet, de nem biztos, hogy a transzcendes erőknek a jelképe. Szimbólum, de lehet, hogy inkább csak egy metafora. (...) az én Istenem vagy közömbös vagy gonosz, lehet, hogy ő maga a Sátán. Amiben viszont hiszek, de az is csak bennünk, emberekben van, az angyalok."2

Az idézett interjúkban, de szinte valamennyi vele készült beszélgetésben2 Baka tisztázza és egyértelműsíti, hogy az ő istenének semmi köze a teológiai értelemben vett Istenhez. Sajátos jelentéstartalmat tulajdonítva neki, partikulárissá teszi, személyessé avatja, olyanná, amely csak a bakai világ keretén belül nyerhet értelmet, értelmezési teret. Baka István felfogásában Isten nem más, mint az irracionális erők neve, ám ingadozása szimbólum és metafora között - annak ellenére, hogy inkább a metaforának „fogja pártját" - nyitva hagyja a kérdést: ki is ez a versekben megjelenő Isten?

Szimbólum? A szimbólumban „a költői lélekvándorlásnak olyan sajátos különösen a modern lírát jellemző kettősképét látjuk, amelyben a kifejezendő elvontsághoz (amely nem szimpla fogalom, hanem egész gondolatkör vagy -sor!) konkretizáló jelek egész sora társul." (Zalabai 1986:198) Véleményünk szerint a versekben konstruálódó istenkép nem értelmezhető úgy, mint amihez „konkretizáló jelek" társíthatok, hisz a lírai én Istene nem mozdítható ki elvontságából, s miközben egyre többet „megtudunk" a szubjektumról, az én-állapotról, a lírai alany sorsáról, az Isten egyre eltávolítottabb lesz. A közönybe és hallgatásba távolodik anélkül, hogy mint jelölő (az Isten név) konkrét jelöltre utalna vagy az értelmező konkrét jelöltet (jelentést) képezhetne a jelölő mögé.

Metafora? Zalabai szerint „A metafora stilizált és szándékolt; jelentését a költő akarata, illetőleg a szűkebb-tágabb szövegösszefüggés jelentékenyen befolyásolja." (i.m. 133.) Amennyiben a fenti idézettel összefüggésben a szándékoltságot, a költő akaratát hangsúlyozzuk, akkor Baka Isten-képzete mindenképpen a metaforához áll közelebb. Ezzel a kijelentéssel korántsem azt állítjuk, hogy Isten metafora, hiszen „az Istent nyelvi okok miatt nehéz megérteni" (Frye 1995:73).

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk Fried István véleményét, amikor Isten és nyelv összefüggésére, Isten nyelvben való hozzáférhetőségére, létezésére mutatunk rá. Fried szerint a költő hitbéli hányattatásainak tétje a költői írásra lelés; „nem üdvtörténeti, kegyelmi záradék vagy beteljesülés felé törekszik, hanem poétai/poétikai metamorfózisra, a költői írás révén föltalálható tökéletes nyelvre." (1999:190) Az idézett tanulmányban Fried azt javasolja továbbá, hogy a „Baka-vers „Isten"-képzetében talán célszerűbb volna az allegóriát vagy a jelképiséget keresnünk, a költői írás fölértékelődésekor játszott szerep viszonyrendszerében." (i.m. 191-192.); „a vallási képzetet költészetképzetté, a személyiséget pedig az isteni nyelv/versteremtődés folyamatában gondolja megformálandónak. (...) Ilyenformán az Isten-képzet költészettörténésben ölthet versalakot (...)." (i.m. 194.)

Az Egy és megkettőzöttség (Szeged, 1999) című tanulmány szerzője lényeges problémára mutat rá: a bakai Isten-képzet körvonalazódásában nem a transzcendens instancia léte vagy nem-léte az elsődleges, hanem a bibliai regiszternek mint költői közkincsnek a versbe emelése, egyéni módon való felhasználása. Ezen a ponton pedig az válik központi kérdéssé, hogy Istennek mint poétikai funkciónak milyen retorikai eljárásokkal milyen retorikai helye van. Kérdés az is, hogy a nyelven és költészeten felül van-e instancia, s hogy ez a nyelv által hozzáférhető-e? Ezért folyik a küzdelem (véleményem szerint bizonyos versek esetében ez a kérdés még releváns Bakánál - például a Gecsemáné és a Zsoltár című versekben).

65