Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Németh István: Tűnődések angyalszárnyak alatt
Kettő ugyanarról (avagy ugyanannak a hiányáról) 1. Letnja devet Tárva-nyitva a nagykapu, hordják be a kukoricát. Az udvarban nyüzsgés. Nem is tudom, kihez forduljak felvilágosításért, pedig csak el kellene kiáltani magam, mint régen: itthon-e a gazda? Sebtében körülhordom a tekintetemet, s látom, hogy még az ól is selyemtéglával van kirakva. A hátsó udvar végében tekintélyes gabonatároló. Egy jó hatvanas férfi kérdezi: keres valakit? Kiderül, hogy ő itt a legilletékesebb, ő a selyemtéglás ház, a gabonatároló és a hatalmas, gépfészeres udvar tulajdonosa, s az is rögtön kiderül, hogy az az ember, akit keresek, ebben az utcában nem található. Nyomatékkai megismétli:- Ilyen nevű ember a Letnjában nincs. Én a Nyár utcát keresem, s ahogy befordultam a sarkon, a biztonság kedvéért fölpillantottam az utcanévtáblára: Letnja ulica - Nyár utca. Tehát a cím, amit kaptam, nem egészen pontos. Jó utcában járok, épp csak a keresett személy nem lakik benne. Úgy látszik azonban, mégsem keveredtem ide hiába.- Azt mondja, hogy a Letnjában? - tartom fel még egy percre az embert, hiszen látom, vannak itt jócskán, akik helyette is dolgoznak, valószínűleg napszámosok vagy egy újonnan felbukkanó falusi réteghez tartozók: úgynevezett udvarosok. Akik tehetősebb gazdákhoz szegődnek el. Emberem igen tehetős gazdának látszik.- Igen - válaszolja -, ez a mi utcánk neve.- Mióta?- Amióta az eszemet tudom.- Letnja?- Az. Letnja. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a falu, ahol vagyunk, eltekintve az új menekült családoktól, színmagyar, minden kétséget kizárólag a gazda is az. Ha már eddig föltartottam a munkájában, még megkockáztatom:- Én, amikor ide befordultam, úgy láttam, hogy a névtáblán Nyár utca van feltüntetve. Illetve hát a Letnja mellett a Nyár is. Mindenütt, ahol elhaladtam, ilyen kétnyelvű utcanévtáblákat láttam.- Hogy őszinte legyek - válaszolja a világ legtermészetesebb hangján -, én nem szoktam olvasgatni, hogy mi van és hogy van az utcanévtáblákon, nincs is erre szükségem, mert minden utcát ismerek a faluban, jóllehet a nevüket nem tudom, de ha valakit keresek, mindig tudom, hol, melyik utcában találom meg. Ami pedig a mi utcánkat illeti, én eddig még minden iratot, fölszólítást, adócédulát, régebben katonai behívót, levelet mindig erre a címre kaptam: Letnja devet. Elhiszem, amit mond, de amit mondott, annyira elszomorító volt számomra, mint egy jégverte mező látványa. Miféle jégverés pusztít ezen a gazdasági szempontból virágzó parasztportán, miféle szellemi jégverés, ha az utca legtekintélyesebb lakója még arra is rest, hogy fölvesse a pillantását arra a kékzománcos név38
