Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - Podmaniczky Szilárd: Két kézzel búcsúzik a leopárd (regényrészlet)

Hát, jobban, mint én.

Mért fékezett ilyen barom mód, kérdezte a hosszabb, a szája szélén egy vérfoltot törölgetve.

Megláttam a feleségemet.

Öreg hiba, mondta a kisebb.

A legtöbb sofőr azért hordja a szélvédőre ragasztva a felesége képét, hogy ne érje ekkora trauma, mondta a hosszabb.

Magának nincs kiragasztva?

Nincs.

Meztelen csajok, biztos, jön asszony, és banggg!

Megbüntetnek?

Meg kéne. De ha megígéri, hogy ritkábban néz a feleségére vezetés közben, akkor elég lesz a biztosítási kártyája.

Hozom.

Mit szállít?

Éppen semmit.

Nincs fuvar, mi?

Hát, úgy vegyesen, néha van, néha nincs.

Ivott, vagy mért néz ilyen furcsán?

Tegnap este óta csak szódát.

De - ak - kor - jó - so - kát, i -gaz?

Egy üveg bor reggelig mindig belefér.

Hát az bele. Magának rabolták ki a furgonját a múltkor?

Honnan veszi?

Infó.

Az enyémet.

Feljelentés semmi?

Értéktelen kacatok voltak, a megbízóm azt mondta, nem érdekes. Hagyaték. Lim-lom. Csak kegyeleti jelentősége volt.

Biztos benne?

Holt. Biztos.

Maga tudja. Úgy látom a furgonnak kutya baja. Ilyen lökhárítókkal akár dózerolást is vállalhatna. Persze, csak ha nem megy az üzlet.

Majd gondolkozom rajta. Azt hiszem, megfogadom a tanácsát.

Jó szívű ember maga, úgyhogy kerülje a bajt.

Tessék egy zsebkendő, törölje meg a száját.

Nem éces, ugye?

De, nagyon is. Éjjelente kis zöld majmokat erőszakolok gyertyafénynél.

És a felesége mit szól hozzá?

Ő tartja a gyertyát.

Óh, pardon, családi vállalkozás.

A hosszabb rendőr még nézte kicsit a Doktor élénkülő ábrázatát, itatta a vért a szája sarkából, aztán a másik után ő is visszamászott a hátsó ajtón át, és sziréna nélkül, villogva elhajtottak. A Doktor beült a furgonba, feje mögé támasztotta a tenyerét, mint aki aludni készül, de a kis púp a fején élesen belehasított.

15