Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Faludy György: Háromszázhuszonharmadik szonett; Háromszázhuszonnegyedik szonett (versek)
Faludy György Háromszázhuszonharmadik szonett Szobámban este, balra a plafon alatt mélykék ködfelhő lebeg. Látom, pedig tudom, hogy nincsen. Istenről álmodom és zaj riaszt, itt a rabló, felülök, bár tudom hogy nincs itt rabló, sem Isten. Ablakomból lesem a szerelmespárt a parkban. Megvigasztal, ha látom, hogy a férfi vadkan. Egykor ruháik alatt lányok meg fiúk testét képzeltem el. Ma már nem. Ez lenne az öregség? Vágyam még szórakoztat, bár nem üldöz már engem. Meghaltam volna sokszor. Életben tart szerelmem. Epikúr, Voltaire, Plátó, Epiktétosz: kísértek a múlt időn át. Most ők pár útszéli kísértet. Kérdezhetsz tőlem bármit. Tudok felelni száraz hangon, mert megtanultam, hogy hamis minden válasz. (Budapest, 2000) Háromszázhuszonnegyedik szonett A pusztulás s utána majd a semmi. Már rég nem értjük, mi rossz és mi jó. Hadakozunk és ismét kezdjük enni egymás testét. Két ős tradíció. 3
