Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Lisztes János: Énekelgettem a vízen (Egy halászasszony balladája)
a ladikot. Hajtott a víz, míg egy gyékényeshez nem értem. Ott elérkeztem kapni a gyékényt. Egy csomót magam alá tettem, úgy vártam, míg csendesül a zuhogás. Árvíznél együtt mentettük az őzeket. Katonák, erdészek, halászok. Én eveztem, ők beemelték az állatokat. Sok őz belefulladt. Nem tudnak sokáig fenn maradni a vízen. A parton a lábaikat eloldották. Terelte a nép, hogy menjenek a világosi erdő felé. De mind visszavágott a víznek. Vissza, ahol addig élt. Hordtuk kifelé ismét. Egyszer meg volt egy kismalacom. Az a kismalac annyira hozzám szokott, hogy amikor mentem a Tiszára, jött velem mindig. Kicsi kis választási malac volt. Aztán egyszer mondom, én itthon hagyom. Hát valahogy kijött a kismalac a kapun - vagy nem tudom, nyitva felejtettem, vagy kibújt -, egyszer szalad utánam. De sivalkodva a kis úton, ahol én jártam vele mindig lefelé. Akkor én már a vízen voltam. Visszanézek. Úristen, hát ez már, hogy jött ide! No, gondoltam, majd visszamegy - vagy nem tudom mi -, de beugrott ám a vízbe, és sivalkodva jött utánam. Én meg eveztem felé, és bevettem a csónakba. Ott volt velem, még csak el nem végeztem. Tudott a kismalac úszni. Akkor tudtam meg, hogy az is úszik. 10-12 halász lakott a környéken. Alpáron volt szövetkezet, de nekem nem kellett behordani a halat. Mivel asszonyhalász voltam, nem engedték. Úgy éltünk, akár a testvérek. Egyszer beteg voltam. Meglátogattak. Együtt jöttek, csak az elnök késett. Furcsállottam is. Mikor elmentek, akkor vettem észre, hogy telerakta az udvari teknőt hallal. Ha együtt voltunk, nyárson vagy bádoglemezen halat sütöttünk. Főleg süllőt mert az nem szálkás. Ha főztünk, mindig jöttek vendégek is. Hivatalosan megvolt, mennyi hálót szabad tartani. Azután fizettünk. De nekem azt mondták a halászok: „Franciska hogyha negyven van, akkor is pakolja be. Mondja mindig, hogy tíz van." Mindenfajta szerszámmal halásztam, amit a férfiak is használtak. Varsát, kerítőt, egyebeket. A kerítőt egyszerre többen tudtuk csak használni. Volt, hogy én is húztam, de ha nem, az evedzővel locskoltam a vizet. Tereltem a háló felé a halakat. A lesi hosszú háló volt nagyon. Megvolt 8-10 méter. Parafát raktunk a tetejére, úgy volt kihúzva. Lazán tettük le. Ebbe a nagyszemű hálóba becsavargózott a hal. Úgy kellett belőle kibogarazni. De kiszedtük azért élve. A toppanccsal is szép halat lehetett fogni. Ötkilós ponty is belement. Hétvégén jöttek a víkendesek. Ahogy fürödtek, kihajtották a sekélybe a halat. Hajnalban tapogatóval szedtem össze őket. Kece is volt. Azt a csónak után húztuk. A háló elején egy torok forma nyílás van, azon megy be a hal. Mikor már éreztük, hogy nehéz, kiszedtük. Nyáron a süllők nem bírják azt a nagyon meleget. Följönnek a víz tetejére. Ott tátognak. Mericskével szedtük őket a vízből. Kosárszámra hordtuk be Kecskemétre. Nem döglöttek meg. Addig, amíg a halnak a szironnyája piros, addig friss. A szironnyája a kopoltyúfedő alatt. Ám mikor az megfehéredett, akkor el kell dobni. Egyszer a varsába egy nagy ponty keveredett. A halászok megmérték. Idős hal lehetett. Megvolt tizenöt kiló. A karomban vittem haza. Mint egy csecsemőt. Harcsára is találtam. Mint egy faderék, akkorának látszott. Sose tudtam rávágni a toppancsot. Nem bírtam. Mindig elébe akartam vágni. Eltűnt előttem. Megint mentem a perse után. Most ráborítottam. Lehajította. Nagy harcsa volt. Kővágó Bandi is kereste, de senki sem tudta megfogni. Az árvízzel egyes halak visszamennek a folyóba. A kecsege is, a menyhal is. Sok mindent kipróbáltam. Fogtam kukoricaföldet a Szigeten. Megkapáltam a halászat mellett. Az uszadék fát vállon hordtam haza. Meglett a téli tüzelőm. Elmentem kettőző- nek, hogy legyen téli gabonám. Mikor a kacsák tojtak, kifigyeltem hol költenek. A fészkek magasan vannak a fűztörzs tetején. Fölálltam a ladik ülésére. Úgy szedegettem ki a vadka- csatojást. Tettem a zsebbe. Szederkényi Zoli az erdész látta, de mégse látta. Nagyon jó ember volt. Pézsmát is fogtam. A Tisza szélibe, a sűrű gyékényes között, ahol zavaros a víz, egy kis luk látszik. Oda kell lerakni a csapdát. Ez egy sűrű szemű fémvarsa. Azt nem rágja át a pézsma, mikor már belebújt. Ha megfogtam, megnyúztam. Előfordult, hogy negyvenet is 72
