Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Petőcz András: magas, éneklő hangon; távoli, idegen lények; Távoli hely (versek)

és mindenki maga fejezheti be majd a szövegeket, a regényeket meg a novellákat és a verseket, de ezeket már nem is így fogják hívni, a műfajok is megszűnnek majd meg minden, és az nagyon érdekes lesz, ha majd így fognak élni meg írni meg olvasni az emberek, emil már nagyon várja azt az időszakot, mert az még a mostaninál is izgalmasabb és érdekesebb korszak lesz, pedig már ez a mostani is nagyon érdekes meg izgalmas is----távoli, idegen lények

megyek kalonába, abba az amerikai kisvárosba, ahol az amish-vallásúak élnek, visszamegyek a tizennyolcadik századba, tizennyolcadik századi ruhákba bújt embereket látok, lovaskocsikon és kétkerekű utánfutókon, szekereken közlekednek a város körüli farmokra, villanyt nem használnak, nem néznek tévét, nem mosnak mosógéppel, nem ülnek autóba, nem szeretnek semmit, aminek köze van a huszadik századhoz, azt az életformát követik, amit betelepült őseik képviseltek, nem haladnak a korral, nem akarnak a korral lépést tartani, elegük van mindenből, ami új, nem interneteznek, telefont nem használnak, táviratot nem kapnak, fényképeket nem készítenek, nem akarják látni kisgyerek, kamasz, házasodni készülő, családot fenntartó, haldokló maguk dokumentumait, nem akarnak semmit, ami új, ami nem eredeti, nem tartanak kapcsolatot a külvilággal, gyerekeket viszont szülnek, azokat is így nevelik, láttam néhányat, mintha tóm sawyert láttam volna, olyan ruhában voltak, ültek egy kétkerekű utánfutón, papájuk elegánsan ült a bakon, kezében gyeplőt tartott, úgy irányított valami szomorú