Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Karafiáth Orsolya: Évszak ébren; A pozitív Kristóf-kép kialakulása (versek)
Karafiáth Orsolya Évszak ébren A fáradtságból nem lehet kilépni. Hol véget ér, új kezdetét találja. Múlása nincs, nem oldja meg helyettem egy fel sem tűnő hónap változása. Átélhető. Időt csak ennyit ad. Figyelmem önmagára ráterelje. Higgyem, hogy így bármeddig elmehet: rájátszik nappalokra, szürkületre. Ha vége van, most nem nevezne nyárnak. Fordulna őszbe, félig zárt szemekkel. Alom-tél - hívná meg hasonlatát; és tartana, míg tart ébreszthetetlen. A pozitív Kristóf-kép kialakulása- témazáró dolgozat (bevezetés) A történettel nincs mit kezdeni. Ahogy kezdődött, végig úgy maradt. Hősöm nem volt „legendás, hajdani", se vad viking, cowboy, se grál-lovag. (tárgyalás) Rideg, hűvös, valótlan és kegyetlen - kesztyűs kezet sosem nyújtott felém. Tűrtem, tűrtem, hiszen mi mást tehettem?! Szörnyű próbák múlékony végzetért. 59
