Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Pomogáts Béla: A könyves ember

Pomogáts Béla A könyves ember Éppen két évtizede, hogy először találkozhattam Püski Sándorral (és feleségével: Ilus nénivel). 1981 augusztusában Pécsett rendezték meg a IV. Anyanyelvi Konferenciát, s en­gem Lőrincze Lajos, a vezető testületet alkotó Védnökség elnöke hívott oda, hogy előadást tartsak a magyar irodalom akkori helyzetéről. Jól emlékszem, a második nap vacsoráján vitt oda egy németországi magyar Püski Sándorék asztalához. Az általa vezetett könyvki­adó korábbi korábbi könyveit persze jól ismertem, az otthoni könyvespolcon őriztem pél­dául Szabó Dezső, Németh László, Féja Géza, Kodolányi János, Veres Péter, Sinka István és mások műveit, ismeretes volt előttem Püski Sándor szerepe az 1943-as Szárszói Konferen­cia megrendezésében is, és tudtam arról, hogy vagy tíz esztendeje New Yorkban él és mű­ködtet sikeres magyar könyvesboltot és könyvkiadót. Akkor ott, Pécsen mégis örömmel vettem tudomásul, hogy csatlakozott az anyanyelvi mozgalomhoz, minthogy ez a mozga­lom igen sokunkat - így Lőrincze Lajost, Imre Samut, Czine Mihályt is - reménységgel töl­tött el afelől, hogy kapcsolatokat építhetünk ki a nyugati világban szétszóródottan élő ma­gyarsággal, és majd a szomszédos országok kisebbségi magyar közösségeivel is. Püski Sán­dor személye, részvétele is garancia volt arra, hogy az ügy, amely mellé odaálltunk, érde­mes a támogatásra, és végül is az Anyanyelvi Konferenciákon formálódó szellemiséget nem az uralkodó párt, hanem a nemzeti kultúra és az egyetemes magyar szolidaritás érté­kei mellett elkötelezett értelmiség fogja meghatározni. Ahogy ez azután valójában be is következett. Akkor, a pécsi konferencián, Nagy Károly szociológiaprofesszor, akivel ott kötöttem élet­re szóló barátságot, vetette fel azt a gondolatot, hogy kiváló magyar írók, így Mészöly Mik­lós, Csoóri Sándor, Czine Mihály, Köteles Pál és mások sorát követve, én is vegyek részt az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyar értelmiségiek minden esztendő augusztu­sában megrendezett összejövetelén, az Ohio államban lévő Lake Hope: a Reménység Tava mellett. A meghívás hamarosan megérkezett, és 1985 augusztusában már ott ültem a New Yorkba tartó Swissair repülőgépen, hogy vagy két hónapot töltsék az észak-amerikai kon­tinens magyarjai között. A hatalmas Kennedy-repülőtéren Püski Sándor fogadott, nála töl­töttem első, máig feledhetetlen New York-i napjaimat. A Keleti 82. utcában, a New York-i magyar „negyed" közepén, a római katolikus és református magyar templom, valamint a Magyar Ház közelében volt Sándor bácsi könyvesboltja s ennek emeleti traktusában laká­sa. Az ő családja körében pihenhettem ki a hatalmas manhattani gyalogtúrák és múzeumi séták fáradalmait. Számukra ez már megszokott menetrendet jelentett, minthogy minden magyarországi és erdélyi irodalmi látogató Püskiéknél kezdte meg Amerika felfedezését, a vendégek egymásnak adták át a tábori ágyat, és mindenki nagyszerűen érezte magát. A Püski-házban kezdődött és végződött az én amerikai útiprogramom is, hogy azután szinte egy félbőröndnyi ajándék könyvvel térjek haza: Sándor bácsitól kaptam például Horthy Miklós emlékiratait és Faludy György összegyűjtött verseit (a könyvek világában és főként 47

Next

/
Thumbnails
Contents