Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - A 90 ESZTENDŐS PÜSKI SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - „A nemzet – ha megmarad – csak otthon marad meg" (Püski Sándorral beszélget Nobel Iván és Erdélyi Erzsébet)

sában - az utcáról elvittek a főkapitányságra, és közveszélyes munkakerüléssel vádoltak. A feleségem ment Veres Péterhez, s másnap az ő közbenjárására szabadultam ki, különben könnyen Kistarcsa, majd Recsk lett volna a sorsom.- Végül is mi a summája annak a kiadói korszaknak, amely az amerikai kivándorlásukat előzte meg?- Az 1939-44-ig terjedő öt év alatt 130 könyv készült el, közöttük nagy könyvek is. A következő 5 év alatt csak Molnár István: Magyar tánchagyományok és Szabó Lőrinc: Tücsökzene című könyvét tudtuk kiadni, a korábbi könyveim közül néhány új kiadást; „Útrava- ló" címen versgyűjteményt gyermekeknek Harsányi István szerkesztésében „Az ember tragédiája" magyarázatos kiadását, Farkas Ferenc két zenei füzetét és egy középiskolai sorozatot, a szerzőim nagy részére és rám nehezedő politikai tiltás és előzetes cenzúra miatt. A kiadók államosításakor a könyvesboltomat is bezárták, holott 1952 áprilisáig a magánkönyvesboltok működhettek. A bajban az segített, hogy a békési könyvesbolt akkor már az öcsém nevén volt, s én magam egy Lónyai utcai kis könyvesboltban dolgozhattam. Tudva azonban, hogy ez sem tarthat sokáig, egy ismerős kerámiaműhelyében már ezalatt a két év alatt megkezdtük a tájékozódást, tanulást, mert ez a foglalkozás „iparművészet" jelszó alatt még mindig biztosított némi függetlenséget. Mikor pedig a 60-as évek elejére számomra ez is baljóssá változott, a feleségem cserép-kisiparosi igazolványt tudott kiváltani, és az így továbbvitt családi üzemben ez egyszer ő lett a főnök, én meg a „segítő családtag".

Abban a bizonyos első korszakban nem is az volt a lényeges, hogy hány könyvet adtunk ki, hanem az, hogy milyeneket és milyen körülmények között, az állandó anyagi szükségben is szerencsés időben.

Az egyetemi éveim alatt alakult életteljes mozgalommá a nép írók tevékenysége a nemzeti gondok felvállalásával: a baranyai egyke (Illyés Gyula, Kodolányi János, Filep Lajos, Kiss Géza), a paraszti szegénység-földtelenség (Bajcsy-Zsilinszky Endre, Matolcsy Mátyás, Kerék Mihály), a falukutatás (Féja Géza, Szabó Zoltán, Erdei Ferenc, Kovács Imre), a nemzeti-szellemi élet szervezése (Németh László), a paraszti sorból közvetlenül kinőtt írók működése (Erdélyi József, Veres Péter, Szabó Pál, Sinka István, Tamási Áron). A már említett folyóiratok szerkesztőségei 1937-re kezdtek beérni egységes politikai mozgalommá: 1937. március 15-én megalakult a Márciusi Front. A megtámadott hatalmi rendszernek azonban akkor még volt ereje a visszaütésre: könyvbetiltásokkal (Féja Géza: Viharsarok, Kovács Imre: Néma forradalom, Erdélyi József: Fehér torony), irodalmi és politikai büntető perekkel 1937-38-ban elsorvasztotta a politikai szervezkedést, a folyóiratok is megszűntek vagy csak tengődtek.

Az 1938-39-es kiadói indulásunk tehát elemi szükségletet töltött be. Az íróknak szüksége lett arra az egyetlen kiadóra, amely őket, s csak őket vállalta mindenestül, még azoknak is, akiknek a regényeikre volt már kiadójuk (Németh Lászlónak a Franklin, Kodolányinak az Athenaeum), mert kiadóik ezeket a nemzeti-politikai írásaikat nem vállalták. Viszont a könyvkereskedelem elutasító kelletlenkedése minket meg arra kényszerített, hogy társadalmi úton kezdjük el a terjesztés-eladás megszervezését. Ebben először a nagyobb egyetemi szövetségek: a Turul Szövetség, a Református Diákszövetség kisebb-nagyobb testületéi, a népfőiskolái mozgalom katolikus (Kálót) és protestáns szervezetei, a parasztszármazású diákok népi kollégiumi egyesülése segített, különösen pedig az 1938-41-es években visszacsatolt területek érdeklődése és ezzel együtt a nemzeti létünk hallatlan erejű megemelkedése tett igazán hatásossá és eredményessé bennünket. Országszerte egyes és csoportos irodalmi estjeink, 100-150 helyen megrendezett könyvnapi ünnepségeink és a szárszói táborok áttételes politikumát az államhatalom, különösen már Teleki, Bárdossy és Kállay miniszterelnökök alatt, ha nem is segítette -, ettől még Teleki Pál is visszariadt, amikor a védelme alatt megrendezett, Táj- és Népkutató Intézetben a földügy rendezését is sugalló kiállítást a földbirtokos társai megtámadták - de elviselte, mert sokkal több bajuk

40