Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Bogdán László: bolondünnep; a fogoly vadászaton (versek)
Bogdán László bolondünnep katinak az örmény város sikátora ahol soha nem jártál nem tudni éjszaka van-e? lehet csak borús az ég lámpák sem égnek hold sem bujdokol csupán üres konzervesdobozok ütődnek egymásnak újságokat lapoz a szél villámlik dörög valahonnan monoton dobszó hallatszik üzenet ez is! egy sikoltás azután még egy erősödik a vihar esőcseppek verik a palatetőket kakaskukorékolás innen elmenni sem lehet hiszen nem is érkeztél meg innen nincs hova menekülni! a titkos ösvényeket régen felszántották bürökmaggal vetették be kaszáját lóbálva fütyörészve sétál a sikátorban a halál előle menekülsz? magad elől? méssz mert már nem tudsz megállni? méssz de nem tudod hova? fekete kalapos férfiak várakoznak a téren egyetlen pontra néznek egy szobor talapzatára amin nincs semmi ki tudja volt-e valaha is valami csak az üresség kérdőjelei örvénylenek a dobszó erősödik hirtelen álarcos alak ugrik a talapzatra fölemeli a kezét beszél de szavait szél sodorja el megtépázza a vihar elmossa az eső csak a medveálarc fénylik égnek emelkednek a fekete kalapok levegőben lebegnek körben csikorogva nyílnak a kapuk álarcosok tódulnak ki a térre a kalaposok közé mindenki egyszerre beszél így senkit sem érteni szikráznak a csillagszórók de nem tudnak fellobbanni az eső erősödik a világszellem vakügetése valaki sír valaki jajgat itt fogok másodszor megszületni a karjaid között az örmény városban ahol soha nem jártam mert közeledsz már felém a sikátorból elkerülöd a halált hajad kibomlik és nevetsz 2000. április 2. 23
