Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 12. szám - Sümegi György: A Duna-Tisza köze rajzi topográfiájából (Bodor Miklós képei)

világából. A fixált és a megmozduló közti feszültség (képi és formai) adja a Bodor rajzok szürrea- lisztikus lényegét. Ugyanis az ő alkotói metódusa szürrealisztikus, amennyiben topografikusan a Jászkunsághoz, a Duna-Tisza közi nagytájhoz köthető (táj-, falu-, városrészlet) motívumok fölé emel arcokat, növényeket, használati eszközöket, gyakorta meglepő kompozíciós elemeket, lebegő fragmentumokat. Mindez csak úgy lehetséges, hogy a legkisebb részletet is rögzíti, s a rejtett összefüggéseket is képes művek létrejöttét segítő vizuális tapasztalattá érlelni. „A fő motívumom, a kék szamárkenyér pedig úgy került a látómezőmbe, hogy kint Bugacon ezeket a növényeket az ostorral hajtott rohanó állatok mindig kikerülték.

/.../ Rájöttem, hogy ezek a bugák a lehető legtökéletesebben tudják hasznosítani a Napból jövő és a kvarckristályok által szórt fényt. /.../ Ezt csak tökéletes szerkezetükkel tudják elérni. Féléves munkával sikerült a szerkesztését megoldanom".

A bókoló bogáncs, a kék szamárkenyér, Petőfi kunsági lak-helyszínei, ott született verseinek keletkezési közege, házak, udvarok, fakapus mezőváros-részek, fejfák, zárak, és haranglábak, kiskunsági madonnák, út menti keresztek, jászsági Vendelinusok és Fájdalmas Krisztusok mindmind Bodor jászkunsági rajzolt topográfiájának egy-egy általa érvényessé tett, ő maga teremtette művészi fejezete.

Sümegi György

Folyóiratunk megjelentetését a

T /.jsilÉÉsfe*.

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma,

a Nemzeti Kulturális Alapprogram

tnaaoi Ktm'RAus <McaK \ f

MJNiV/TPRU MA ,0* °KA L\*

és a

József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány

támogatja.

132