Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 12. szám - Szombathy Bálint: Folyópart és Sziget (Benes-tárlat és installációs kiállítás Baján)

nek az egzisztenciális, léttel kapcsolatos gondolatnak a világába visz bennünket. Mint a meghívón reprodukált felvételen is látható, a Sugovicába süllyesztett benesi archetípus magányos ugyan, de egyedüliségében sem idegen a tájtól, a természetes közegtől, hanem beleilleszkedik, csúnya magyarsággal úgy is mondhatnánk: beleszervesül, hiszen a parti növényzet ügyes felhasználásával készült.

Mindez immár alkotói szándék és lelemény kérdése. Benes József a bajai vízmeder partján meglelte a módját, a nyelvi megoldását annak, hogy a képein meghonosodott emberalakot a valóságba ültesse, egy konkrétan adott helyzetet határozzon meg vele. Tavalyi munkájával Benes az installációs rendezvény szellemi keretének egy olyan fajsúlyt adott, amely a legmagasztosabb elvárások tekintetében sem okozhat csalódást.

Ennek a jelen teljesítménynek a birtokában indult tehát az idei, Híd alcímet viselő installációs rendezvény. A metaforának szánt kerettéma valós dimenzióinak időszerűsége a július 14-i népünnepély alkalmával csúcsosodott ki, amikor a Petőfi-szigetre ívelő egyetlen híd szűk garatnak bizonyult a hatalmas embertömeggel szemben. Előtte két nappal, az installációs kiállítás díjazottjainak ünneplése alkalmával ezeknek a soroknak az írója utalt arra az 1997-es párkányi eseményre, melynek alkalmával magyar és szlovák installációs- és performanszművészek a Mária Valéria híd maradványain realizált műveikkel mintegy előrevetítették a mára valósággá vált tényleges felújítás szükségességét. A párkányi és a bajai párhuzam pedig több mint indokolt, hiszen a Petőfi-szigetet mindössze egyetlen híd köti össze a várossal, s nyilvánvaló, hogy ez ma már kevés.

Hídra, hidakra tehát szükség van, és gyakran a művészek azok, akik erre felhívják a figyelmet a maguk mateforikus láttatása révén. Akárcsak ezúttal Baján, ahol a Vizuális Iskola diákjai - Kántor József textilművész tanítványai - kenderből és más természetes anyagból építettek egy, a víztükörre is felvezető hídkonstrukciót. Ugyanakkor Pálné Hencz Teréz és Laskó Zoltánná székesfehérvári iparművészek textilből és műanyagból konstruáltak a parti fövenyen egy áttetsző hídfolyosót, amelynek falain szövegileg is megidézték az áthidalás eszméjét, Szlaukó László budapesti ipar- és képzőművész pedig egy akció keretében ténylegesen is átkelt a túlsó partra. A zsűri neki adta azt a lehetőséget, hogy a jövő nyáron önálló tárlat keretében bemutatkozhasson a helyi közönségnek.

Hogy él-e majd a továbbgondolásnak azzal a lehetőségével, amit Benes József oly mesterien oldott meg, majd akkor válik el.

2 00