Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám - Géczi János: A visszavont tekintet (vers)
Géczi János A visszavont tekintet Utcasarok - egy költőé volt - amelynél mindenkor sírva fakadt a gyermek A ház napfényes oldalán a térre visz a járda a másik a vers soraiba torkoll ahol jelképek állnak - lámpaoszlop kutya levizelte akáctörzs kerékpártároló - s az összes lépést magába foglaló sakktábla A tükör - az emlékezés - egyik felén Szeged a másikán- miként a verebek - grafitporban fürdő betűk Látom hogyan oldja fel - mustot a bor - a mágia a semmi pillanatot Látom hová szökik az alak aki a nevét megkapta Ugyanaz a szemhéj csukódik őrá és énrám.
/
