Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám - Gál Sándor: ki mondja meg; levélzizzenés; a pillanat fensége; terra libera (versek)
Gál Sándor ki mondja meg lehajlik hozzám az ég derűs csendes az éjszaka hallgatásra méltó idő holdra feszül a Golgota minden magasság sugara fonódik rá a létezésre ember-nevű a szenvedés ki mondja meg hogy mi a tétje hallgat az akácerdő bennem s a távoli tölgyes sem felel járhatatlanná romlott az út milyen tartozást kell törlesztenem hétszer huhog az éj-madár feldereng az égtájak mélye hidegen úszó látomás életünk örök miértje levélzizzenés egy visszafoglalt pillanat mit ér ne kérdezd s ne kérdezd azt se hogy van-é visszafoglalható elég már a róla való tudás mely akár a levélzizzenés utolér s nyomban kikerül vele úszik minden távolság minden tegnapról való évek évtizedek lángsötétje arcok és ölek forradalma a tagadás üszkös mélyei 48
/
