Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám - Győri László: Találkozás; A Schuller-gyár lebontása; Boldog Magyar Szocialista Távirati Iroda; Cenzorok (versek)
Hát igen, most meg itt vagyunk, és nem tudod, aminthogy én sem, hogy ott vagyunk minden dolgok mélyein, mint a babakrém. Ki vágyóképpen? A kőbányai Orfeusz, aki épp ott lakik, ahol a sarkon Budapest földrajzi középpontja van. Még nem hirdeti kő, de majd hirdetni fogja. Életem egyetlen értelme, hogy az ablak alatt egyszer még álljon egy oszlop, s világgá kiáltsa: itt van Budapest közepe! Klauber bácsi sírjából fölkel, a végtelen temetőből, Klauber bácsi, a sarki fűszeres, akinek a lakásában, nem egészen praktikus, élünk, boldogan, büszkén tekint balra alá, s még tíz deka krumplicukrot is ad. Kőbányán élek, Klauber bácsi cselédszobája a portám. Istenem, Klauber bácsi, Istenem, szép mellű cselédi, helyükön alszom, forgolódom nyugtalanul én, ahol az óra mutatója mind visszafelé jár, elegem van, mondják az órák, és mind összevissza járnak. A Schuller úr azt mondta, neked is szállít ceruzát, tollat, az nem lehet, hogy ne tudja céged mobiltelefon-numeróját. Schuller úr nemzeti színű ceruzát szállít, amíg még lehet, amíg még nem bontják le végleg a gyárat. Addig a pincében sürögnek a gépek. Schuller úr azt mondta: azt a jeloszlopot pedig föl fogjuk állítani a Gergely utca sarkán, és te avatod föl, kezedben csecsemővel, add meg a számodat tehát. Vigyázz: a számok mind visszafelé járnak, lefognak nullázódni egyszer. Ezt a gyárat nyújtom emlékül, de siess, mert Schuller úr mártogatós tolla alól elfogy a pince, ilyen nem gyárt a világ ezentúl, Klauber bácsi krumplicukorja is fogytán.
