Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Katona Imre: Búcsúszavak a Drávaszögről (Közreadja: Lábadi Károly)

harcias és öntudatos századok, illetve személyek helyett minden épp az ellenkezőjévé fordult: pásztor híján szétszéled a nyáj! A katolikusok vallásuk révén is ki vannak téve a fokozottabb horvátosodásnak, a reformátusok pedig az egyre nagyobb számú vegyes vallások miatt vérezhetnek el időnek előtte. Korábban az etnikai, vallási ellentéteket egy „jugoszláv" köztudattal próbálták kiküszöbölni, manapság e népek és nyelvek feletti globalizáció és internetes kapcsolattartás veszi át a helyét. Ma már nem szükséges hazulról kimozdulni, hogy a néphagyomány szivárványszínei elszürküljenek, bekövetkezhet ez odahaza is. (Egyébként az egész emberiségnek mindössze 5 százaléka nem él odahaza, hanem idegenben keresett megélhetést.) Ez a „kiegyenlítődés" sokkal kevésbé fenyegeti az egy tömbben élő magyar nemzetet, mint pl. a félig-meddig elszigetelt kis drávaszögi népcsoportot, ahol a szülők pl. sokszor úgy sietnek a jövő elébe, hogy gyermekeiket a többségi nemzetbe próbálják betagolni, és ezzel az anyanyelvi talajt ki is húzzák lábuk alól. Míg korábban vegyes lakosság esetén egy-egy erősebb tanítói, lelkészi vagy más egyéniség a kis közösség etnikai-vallási arculatát is eldönthette, így lett magyarrá pl. a Duna-Tisza-közi Kecel, maradt meg sokáig szlováknak a szomszédos Kiskőrös, ma az iskola, a különféle hagyományápoló és egyéb csoportok nincsenek tartós hatással. Hiába tudjuk, hogy az „édes" anyanyelv minden korlátozása mentális zavarokkal járhat, és hogy legsikeresebben anyanyelvén tudna az emberiség egészébe betagolódni az egyén, ellentmond neki a modern élet. Még jó, ha a gép nem helyettesíti a személyes kapcsolatokat, s a passzív nézők nem azonosulnak az érdemtelenül reklámozott hősökkel, kik közül a határozott, sőt erőszakos egyéniség a képzeletbeli eszménykép, a sikeres típus stb. Nem véletlen, hogy a magyar nevelőotthonokban (még talán nem a családokban) a whiskys rabló az ideális, szélsőségesen még rosszabb a helyzet a mai (városlakó) oroszoknál: a kamaszok fele jól kereső bérgyilkos szeretne lenni, a lányok pedig a prostitúciót jelölték meg életcéljuknak.

Nyilvánvaló, hogy az egész magyarság és Drávaszög esetében itt még nem tartunk, sőt a nagyobb közösségek jövőképe sem lehet ennyire értelmetlen és sivár, de kis népcsoportunk esetében a hagyományok és az egész működő közösség felbomlása komoly fenyegetettséget jelent.

Hiába a kedvezőtlen külső okok megszüntetése, ha az elöregedés és gyermektelenség tovább tart! Hiába a többi nemzetiség egykéje, ha azok már számbeli többségbe kerültek a magyarokkal szemben. Az európai csatlakozás és a globalizáció is felgyorsítja a nemzetközi folyamatokat. Bár a régiók meghirdetése és favorizálása mindenféle jellegtelen összemosás ellen hat, s talán remélhetjük a középkori keresztény egységhez, a latin nyelv használatához hasonlóan a nemzeti értékek párhuzamos fennmaradását is.

De csupán ez Drávaszög magyarságát már nem menti meg, több kell ott, ahol „magyarnak születni kisebbségben a véletlen műve, megmaradni azonban tudatos küzdelem".

109