Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Lakatos István: Szilveszter Németh Lászlóéknál – 1972 (In memoriam Sinkovits Imre)
dr. Lakatos István Szilveszter Németh Lászlóéknál, 1972 In memóriám Sinkovits Imre Elment Sinkovits Imre! Elment az ország nagy színésze, azok után, akikkel annyi szilvesztert töltött együtt a Németh-családnál. Ezeknek a szilvesztereknek vidám hangulatuk mellett mindig volt valami súlyos, jelentős tartalma is. És ehhez a Sinkovits-házaspár jelenléte és megnyilvánulása is hozzájárult. A Németh-család Szilágyi Erzsébet fasori otthonában 1972-ben rendezett szilveszteren hangfelvétel is készült. Az este kezdetén a Németh-család egy része mellett Borsos Miklósék, Illyés Gyuláék és Bibó Istvánék voltak jelen. A Sinkovits-házaspár csak éjfél után érkezett. Az est első részében a társalgás Petőfi Sándorról folyt. Akkor ünnepelte az ország a költő születésének 150. évfordulóját. Illyés Gyula a Petőfi ünnepségről érkezett. A társalgásban ő vitte a szót, amint az a Forrás című folyóirat 1999. évi 6. számában, a hangszalagról lejegyzett és közölt írásban is olvasható. Akkor úgy tűnt, hogy a hangszalag további, az éjfél utáni része alig jegyezhető le. Most Sinkovits Imrére emlékezve ismét elővettük feleségemmel a hangszalagot, és napokig hallgatva, szavanként, mondatonként értelmezve sikerült az alábbi szöveget összeállítani. Munkánk eredményeként olyan szöveg állt össze, amelyben Sinkovits Imre mondatait, a magyar színészetért érzett felelőségteljes, aggódó szavait, színháztörténeti szempontból is, maradandó értékűnek találtuk. Az alábbi sorokat tisztelgésnek szánjuk Sinkovits Imre emléke előtt! Szükségesnek tűnik az 1999-es közlés bevezetőjének egy bekezdését megismételni: „A közölt szövegben természetesen nincs lehetőség a teljes társalgás közlésére, aminek fő oka, hogy az jókedvű, víg társaságban hagzott el, ahol a nevetés, az egyidejű több beszéd, a hangzavar néhol érthetetlenné tette az éppen véleményét kifejtő szövegét. Ennek következménye, hogy a társalgás nem töretlen ívű, a megszakítások és váltások csak a hangzavarból kivehető mondattöredékek vagy szavak alapján értelmezhetők, amikor valaki kérdésével vagy közbeszólásával új irányt szabott az egész társalgásnak". Szükséges továbbá figyelembe venni, hogy mindez már jóval éjfél után hangzott el, amikor a beszélgető partnerek figyelme, összeszedettsége szükségképpen lazult, és a szilveszteri hangulatban a fogalmazás fegyelme is csökkent. A hangszalagon rögzített beszélgetés kezdeti részén a társaság egymás szavába vágva, értelmetlen szöveget produkált, de azután mégis csak kialakult, főként Sinkovits Imre, Gombos Kati, Borsos Miklós között az az élőnyelv töredékességét, esetlegességét viselő beszélgetés, ami először a napokkal előbbi Dómján Edit öngyilkossága körül forgott: Sinkovits Imre: (Dómján Editről beszélve) Nagyon érdekes, furcsa, zárkózott ember volt. Szakonyi Károly darabjában játszottam vele, a Zsókában, „Életem Zsóka"... Ahogy most beugrik nekem, szabadság után ismét összejött a társulat, és hát ki-ki mesélte az élményeit: Mi volt, hogy volt, merre járt, mint járt, én a kis családom derűs élményeit. S akkor úgy rám néz, összekucorodva, mint egy Hamupipőke: Imre, meséljen még! Ebben nem én va96
