Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Füzi László: Németh László levelei Hartmann Jánoshoz
Fűzi László Németh László levelei Hartmann Jánoshoz A majdani alapos sajtó- és irodalomtörténeti munkák nyilvánvalóan részletesen foglalkoznak azzal a szereppel, amellyel a különböző folyóiratok „beleszóltak" Németh László pályájának alakulásába. De talán nem is helyes a „beleszóltak" kifejezés használata, hiszen Németh, ezt a most közlésre kerülő levelek is bizonyítják, öntörvényű író volt, s a különböző folyóiratoknál is a maga törekvéseihez kereste a teret, egészen addig, amíg el nem jutott egyedül írott folyóirata, a Tanú megteremtésének gondolatáig. A Napkelettel Németh azt követően került kapcsolatba, hogy előtte is nyilvánvalóvá vált, a Nyugatban, az 1925-ös díjnyertes novella és hozzákapcsolódóan a szerencsésnek mondható pályakezdés ellenére sem kaphat teret törekvései érvényesítésére. Ezt követően rendszeresen publikált a Protestáns Szemlében és a Napkeletben is, ám az említett folyóiratokkal való kapcsolata sem volt felhőtlen, ez minden nemzedéki, világlátásbeli, ideológiai különbözőség mellett abból is következett, hogy Németh egyre inkább teljes írói világa érvényesítésére törekedett. A konfliktusok az alább következő levelekből is nyilvánvalókká válnak, ennek ellenére le kell szögezni, hogy ez a konzervatív folyóirat valóban fontos szerepet töltött be Németh pályáján, hiszen a „készülődés" időszakában biztosított számára teret, itt jelent meg a „valódi" pályakezdését jelentő Emberi színjáték című regénye, s aztán őrződött is jó ideig a folyóirat oldalain, s többek között itt indíthatta el Kritikai Napló című tanulmány-sorozatát. A Napkelettől 1927 őszén Hartmann János, ahogy Németh mondta, a lap „kuliszerkesztője" kereste meg Némethet, azzal, hogy az Ady Endre és Hatvány Lajos levelezésről írjon kritikát, az írás elkészült, ám azt nem közölték, „filoszemita" jellege miatt. Ezt követően Tormay Cécile, a lap főszerkesztője kérte, hogy találkozzanak, ez a találkozó hosszabb időre megalapozta Némethnek a Napkelettel való kapcsolatát, miközben Némethben már a saját, egyedül írott lap irányába mutató indulatok munkáltak. Az alábbiakban Németh László Hartmann Jánoshoz írott leveleit közöljük, valamennyi Némethnek a Napkeletnél végzett munkájával kapcsolatos. Hartmann János 1875-ben született, 1943-ban halt meg, 1918-tól Budapesten tanított, irodalomtörténeti munkái jelentek meg, tulajdonképpen Németh László édesapjának a generációját képviselte. A fiatal Németh Lászlótól nyilvánvalóan világok választhatták el, ezért személyes utalásokkal alig találkozunk a levelekben, igaz, Németh ekkor már valóban a maga útját járta, ebből következően gondolatainak érvényesítése kötötte le. A leveleket Kőhegyi Mihály találta László Gyula régészprofesszor kéziratgyűjteményében, arról, hogy miképpen kerültek a gyűjteménybe, nincsen tudomásunk. Érdekességként jegyzem meg, hogy az itt ötödikként közölt levél szerepel a Németh László élete levelekben 1914 - 1948 (Budapest, 1993, szerkesztette, sajtó alá rendezte Németh Ágnes, a jegyzeteket írta Grezsa Ferenc), a kötetben lelőhelyként a Magyar Tudományos Akadémiát jelölik meg. Kőhegyi Mihállyal a munkakapcsolatunk, majd a barátságunk a nyolcvanas évek közepén kezdődött, amikor Kőhegyi Mihály kezdeményezte a közgyűjteményekben lévő 85
