Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Vári Fábián László: Veránkai románc; Orromból a szél (versek)

roskadt egy öreg fotelbe. Képtelenség, hogy csak írva virítson a szerelem jószagú bokra! — Ez járt eszében, s helyben rákapott a Cabernet Sauvignonra.

Orromból a szél

Mikor az erdő égni kezd,

S ropognak a fák csontjai, kérve-kérem a felleget: áldott batyuját bontsa ki.

Söprik azonban az eget a szél hatalmas szárnyai, a láng, a láng a holdba kap, lehet sírni, jajongani.

A tűz, a tűz engem akar, buja, nőstényi hatalom, ágyasházába úgy megyek, mint vágóhídra a barom.

Költenék neki valamit, írni, mondani nem merem. Elszakadnak hangszálaim, megbénul mind a két kezem.

Lehetne lányom, asszonyom, több változat nem érdekel.

Jöjjön inkább a láz, a láz, önnön véremben égjek el!

Aztán a rontás leterít, s a vánkosra vért hördülök. Gyöngytermő szememre gyűlnek az álomrabló ördögök.