Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. (4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

harcolt Slawek Miazga, akibe Zosia halálosan szerelmes volt. Ugyanebben az időben volt egy Pielak nevű ismerősöm is, aki viszont a Honi Hadseregbe lépett be csakis azért, mert legjobb barátja, Zbyszek Rzepka (vagy talán Rzepnik) rábeszélte. Az egész ideológiai körítés, a politikai motiváció, a meggyőződés, ez mind csak később jött (ha egyáltalán jött).

Az emberek leginkább a szélsőségeket veszik észre, az egyértelműséget részesítik előnyben. Míg a fekete-fehér fényképen a fokozatos átmenetek, a félárnyékok a legértékesebbek, addig múltszemléletünkben épp ellenkezőleg, az elsekélyesítő leegyszerűsítéseket, az ingadozásoktól és kérdőjelektől mentes, kategorikus vagy-vagyokat szeretjük.

Júliusi vasárnap, 1999. Napfény, hőség, ideálisan tiszta, kéklő ég, könnyű, kellemes szellő.

Az északi emberek a napfény látványától felélénkülnek, lázas izgalom lesz rajtuk úrrá, kimennek az udvarra, a levegőre, „a természet lágy ölére". A természet ölének napfényesnek, melegnek kell lennie, világosságot, aranyló fényt kell árasztania.

A délszaki emberek pont fordítva: a napfény látványára ösztönösen árnyékot, fedett patiót, hűvös szobákat, tornácokat, verandákat keresnek. Örömmel tölti el őket az, hogy napfényes országban élnek, de a napot kerülik. Kedvenc tartózkodási helyük a fák alatti árnyék, a sűrű levelek, vastag falak, árkádok és tetők árnyékolta hely.

„A világban el van temetve Isten, aki föl akar támadni".

Ch. F. Hebbel

(Vége)

Fordította: Szenyán Erzsébet

52