Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. (4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

A költekezés és a takarékoskodás közötti viszony az egyik kulcsa annak, hogy megértsük a jóléti és a hiánytársadalom közötti különbséget. A jóléti társadalomban a takarékosság elve élvez elsőséget. Itt gondosan számon tartanak minden kiadást, jó minőségű dolgokat vásárolnak, de csak olyanokat, amelyek nélkülözhetetlenek. Szó sem lehet pazarlásról, meggondolatlan költekezésről. Más a helyzet a hiánytársadalomban: itt a „tegyél ki magadért" elve uralkodik, a gyakori dőzsölés szertartása, a presztízs-jelképek kultusza, s ezekért mindent föláldoznak. Néha egyszerűen csak arról van szó, hogy a felhalmozott javaktól megittasul az az ember, akinek tudatalattijában ott él a meggyőződés, hogy ez az eldorádó mú- lékony, hogy ez a jólét nem tarthat sokáig, hogy ez a dínomdánom hamarosan véget ér. Működik itt azonban egy másik motiváció is - az, hogy ma ugyan jobb a helyzet, mint tegnap volt, de annyira azért nem jó, hogy radikálisan megváltoztathatnánk státusunkat és életszínvonalunkat, akkor meg minek kuporgatni, a csúcsokat úgysem lehet elérni?

A tartós jólét tehát takarékosságot követel, a takarékoskodáshoz azonban kultúra is kell meg technológia is. Az kell, hogy az egyén előtt olyan minták álljanak, amelyek felé környezete is törekszik, és olyan eszközei legyenek, amelyek lehetővé teszik, hogy ellenőrizze a felhasznált anyagokat és energiákat.

Három nap Berlinben. Járkálok Berlinben kicsit céltalanul, értelmetlenül, de kellemes hangulatban. Több évi távoliét után örülök, amikor fölfedezem, hogy az általam ismert üzlet vagy étterem ugyanazon a helyen van, ugyanolyan a cégtáblája, a belseje. Még a Leibnitzstrasse újságosbódéjának morcos tulajdonosát is, akit pedig nem különösebben kedveltem, most, hogy olyan régen nem láttam, örömmel üdvözöltem!

Ha túl sokáig tartózkodunk a helyünkön, a megsavanyodás, a korhadás, az áporodottság, a bepenészesedés veszélyes érzelmi üledékei halmozódhatnak fel bennünk. Ilyenkor el kell gondolkodnunk azon, hogy jó lenne útra kelni, kiszellőztetni a fejünket, friss levegőt szívni.

Az utazás célja? Többek között az, hogy átéljük a változást.- Használ Ön magnetofont?- Soha.- És interjú készítés közben jegyzetel?- Igyekszem ezt elkerülni. Hiszen a tudomány, az irodalom, a történelem évszázadokon át élőszóban terjedt. A szóbeli közléseket az emberek, minthogy írni nem tudtak, emlékezetükben rögzítették. Vagyis az emlékezés, nem pedig az írás volt a történelem nagyobbik felében a rögzítésnek és a történetek, mítoszok, elbeszélések átadásának módja.

Valahol belül, a test mélyében gyülekeznek a rejtett, még nem észlelhető fájdalmak. Rejtőzködve, meglapulva. Keringenek, vándorolnak egyik helyről a másikra. Az egyik pillanatban még semmit sem tudunk róluk, hiszen nem érzünk fáj48