Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Németh István: Az áldozat (anekdotikus esszé-novella)
Németh István Az áldozat (Anekdotikus esszé-novella) Mégiscsak van abban valami, amit tudós koponyák állítanak - történészek stb. miszerint a háborúban a civil lakosság szenved a legtöbbet. Sőt közülük kerül ki, hogy úgy mondjuk, a legszámosabb áldozat. Ennek alátámasztására elegendő a legutóbbi, Isten tudja már hányadik, balkáni háború. Földönfutóvá tette a fél országot. Anekdotikus esszé-novellánk nem a még mindig befejezetlen balkáni háborúval foglalkozik - ez a háború talán sohasem fejeződik be -, hanem a másodiknak nevezett világháború egy jelentéktelen, már-már banálisnak mondható epizódjával. Mielőtt azonban rátérnénk tulajdonképpeni mondanivalónkra, illendőnek tartjuk megmagyarázni írásművünk, vagy ha úgy tetszik: szövegünk alcímét. Bár amit úgy kell megmagyarázni, attól az olvasó - ha egyáltalán létezik még ez a csodabogár - fintorog. Különösen, ha művészi alkotásról van szó. Márpedig a most születő annak az igényével készül. Tehát: anekdota görög-latin eredetű szó, magyarul rövid tréfás történet, adoma (már ez is arra kötelez bennünket, hogy rövidre fogjuk történetünket, s erre itt Ígéretet is teszünk); anekdotikus esetünkben az anekdotára jellemző stílus (ezúttal arra, hogy mi a stílus, nem térünk ki, csupán annyit állapítunk meg, hogy a stílus maga az ember); esszé: francia-angol eredetű szó, magyarán egyéni hangvételű, művészien megírt tanulmány, és végül a novella: latin szó, többek között, esetünkben, kisebb elbeszélés. Fenti bekezdésünket nem azért rögzítettük, mintha kételkednénk feltételezett olvasónk irodalmi tájékozottságában, nagyon is bízunk benne, de nem szeretnénk zsákbamacskát árulni, amit megannyi mai írásmű kínál. Ne bíbelődjön velünk a szövegelemző, még mielőtt kitalálná, eláruljuk neki, valamint az említett feltételezett olvasónak, hogy itt egy anekdotikus esszé-novellát tartanak a kezükben. Orosz Böske - mert róla van szó - virágzó korában egy igen szemrevaló, határozottan kívánatos, formás, tömött, faros-bögyös teremtés volt, aki bizony nem ijedt meg a saját árnyékától, még kevésbé a legények tekintetétől, erre az utóbbira fölöttébb büszke volt, de melyik valamire való hajadon szégyenbe volna, ha megakad rajta a férfiszem. Ma ez fordítva történik: a lányok fikszírozzák a férfiakat, az udvarlásban a hajadonok a kezdeményezők, aminek hosszú távon végzetes következményei lehetnek. Puhány, akaratgyenge, erélytelen nyim-nyám 31
