Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – III. rész)
veszékelések alapján úgy ítélte meg, hogy az ordítozókat rövidebb ideig ütlegelik, mint őt. Elkezdett tehát ő is üvöltözni, és jól számított, a vastagkarú börtönőr már csak fele annyi ideig verte, mint korábban, a tizedik vagy a tizenkettedik napon már egyáltalán nem bántalmazta, kimerte neki a reggeli löttyöt, leült az egyik ágyra és végre megszólalt.- Szeretném, ha tudnád, hogy én egyáltalán nem haragszom rád.- Ezt örömmel hallom - mondta Tölgyesi Mihály, miközben mohón kanalazta korpaízű reggelijét.- Kijelölték, hogy reggelenként kiket kell megvernem - mondta a börtönőr. - Parancsba adták. Tudod, hogy van ez...- Tudom - nyugtatta meg Tölgyesi Mihály. - A parancsot teljesíteni kell. A maga helyében én is ezt tettem volna.- Tulajdonképpen nem is vagyok igazi fegyőr - magyarázkodott szomorúan a tagbaszakadt férfi. - Kovácsmester vagyok. Monoron volt egy jólmenő kovács műhelyem. Értem a szakmámat. Monoron és környékén mindenki tisztelte Jakubcsek János kovácsmestert és családját.- Magát Jakubcsek Jánosnak hívják?- Igen. És tiszteltek az emberek. De egy napon a hatóság lefoglalta műhelyemet és mindent elhordták. Az üllőt, a kalapácsokat, a fogókat, sőt még a patkószögeket is. Nem értem, hogy a hatóságoknak mire kellenek a patkószögek?- Talán a lovak patkolására - mondta Tölgyesi Mihály. - De emberi körmök feszegetésére is megfelelnek.- Felajánlották, hogy menjek el valamelyik pesti gépgyárba dolgozni - folytatta panaszkodását Jakubcsek János. - Én azonban nagyon feldühödtem a méltánytalanságon, beálltam inkább fegyőrnek. A börtönökben is kerestek megbízható munkás származású embereket. Hát jelentkeztem. Bár az emberek mindig csak Jakubcsek János kiváló kovácsmesterre fognak emlékezni.- A továbbiakban nevezhetném Szögnélküli Jánosnak? - kérdezte Tölgyesi Mihály?- Miért?- Magyarosabban hangzik. Meg aztán úgy is elvitték a patkószögeit. És a Szögnélküli János nemcsak magyaros, hanem előkelőbb is. Élt valamikor egy angol király, akit Földnélküli Jánosnak hítak.- Sohasem hallottam róla.- Sokáig én sem hallottam róla. Évekkel ezelőtt azonban háborús bolyongásom közben bekéredzkedtem egy kiművelt falusi asszony házába. Adtam neki három kézigránátot, ő pedig viszonzásul adott nekem fél kiló sót. Kellemes éjszakát töltöttem nála, reggel pedig a nincstelenségről beszéltünk, és ő említette Földnélküli János angol királyt. A szomorú fegyőr ráérősen elgondolkozott a hallottakon, majd pedig azt mondta:- Tulajdonképpen mindig utáltam ezt az idétlen Jakubcsek nevemet. Valahogy idétlenül hangzik. Bár a kovács szakmában...- Maradjunk akkor a Szögnélküli Jánosnál - javasolta Tölgyesi Mihály. A fegyőr felállt, kezébe vette a kondért. 18
