Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Zelei Miklós: A gazdagréti olajkútnál (elbeszélés)

Jaj, ne, mondta a felesége, ahogy a mutató ujján észrevette a rákenődött vért. Mi volt az?

Nem tudom. Onnan jön ki, ahol most az a seb van. Belőled. Nem őrültem meg, így történt, ahogy mondom, egy arc volt, amikor lefényképeztem megnőtt, akkora lett, mint egy igazi emberi arc, de rögtön el is tűnt. A képen pedig semmi sincs. De így történt. Esküszöm, hogy így.

Milyen arc?

Egy lornyonos férfi hatalmas aranyfogakkal. Ki hord ma lornyont? Ki csináltat aranyfogat?

Az őrültek. Mert emlékszem erre az arcra, mondta a nő, s az altatótól kábultan kelt föl az ágyból. Tegnap, az egyik legellenszenvesebb ügyfél volt. Még a sorszámát is tudom.

37?

Nem, a 19-es. A 37-es az egy másik volt, az is letegezett, és azt mondta, de a nő nem fejezte be a mondatot, mert a zajra felsírt a gyerek, a karjába kapta, és csitította.

Németh László, Pasaréti úti lakásán (Budapest, 1969. december 11.)

14