Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Szuromi Pál: Mélyvilági fennsíkok (Vinkler László művészi, szellemi öröksége)

vonzódó Vinkler ilyenformán egy egyetemes tartalmú, dinamikus gondolatrendszerre alapozta festői, grafikai mondandóinak tetemes hányadát. S ez a feltűnően okos, intellektuális művész pont az utóbbi műfajban remekelt leginkább. Ez pedig alighanem törvényszerű (L: Kondor Béla). Mindenesetre nincs még egy kortárs alkotó, akinek munkásságában a görög mitológia eszmeköre jelentősebb teret kapott volna, mint épp az övében.

E vázlatos áttekintő jellemzést követően akár visszatérhetünk a mostani évtizedekbe. Annál is inkább, minthogy a művész halálával korántsem megy feledésbe életműve Szegeden. Már nagyszabású fővárosi és helyi emlékkiállításával párhuzamosan a városi önkormányzat grafikai mappát jelentet meg munkáiból (Tandi Lajos /szerk./, 1981). Aztán dr. Felkai Béla professzor szisztematikus bibliográfiai összeállítást készít életútjáról. A Móra Múzeum vállalja ugyan a kötet kiadását, de ez egyre-másra elmarad. Nem szólok most külön a kisebb-nagyobb tisztelgő tárlatokról, s a hozzájuk kötődő országos publikációkról. Nem, mert a művész pályájának szélesebb körű megismertetése, alkotói értékeinek átfogóbb kifejtése mégiscsak elmarad. Ebből származik, hogy a város kulturális vezetése előbb-utóbb igényes Vinkler monográfiával akar kirukkolni.

Ámde rohan az idő: máris az új évezred nyitányánál tartunk. Ebben az esztendőben pedig feltűnik egy agilis, célirányos szervezet, amely a maga módján egyféle frontáttörést hajt végre (Művészetért Oktatásért Alapítvány, Szeged). Nem elég, hogy egyszeriben két könyv is születik Vinkler László alkotói pályájáról és művészetbölcseleti írásairól (Muladi Brigitta, Szuromi Pál), ám ezzel együtt egy változatos, sokszínű kiállítás-sorozat is beindul (Kecskemét - Antik motívumok, Szeged - könyvbemutató, Orosháza - Vinkler és tanítványai, Budapest - grafikai kiállítás, Szeged - emlékkiállítás, Szombathely - gyűjteményes tárlat, Budapest-válogatás V. L. munkáiból). Úgy látszik: napjainkban már csak ilyen intenzív, sokkoló módszerekkel lehet érdemi hatásokat elérni. Habár a felfokozott igyekezet némileg majd mindig visszaüt. Nem mintha hiteltelen, rossz lenne a fiatal Muladi Brigitta művészettörténeti levezetése. Dehogy. Csak éppenséggel a kötetében felhasznált képek nem bírják meggyőzően alátámasztani a szerző indokolt, magas rangú értékszempontjait. Kár. Pedig újra ismétlem: Vinkler nem akármilyen, rangos alkotó. S viszontagságos pályájából a talányos, tanulságos művészetszociológiái és esztétikai mozzanatok sem hiányoznak.

Mi tagadás, nemrégiben még magam is úgy véltem: ha Vinkler László a fővárosban vagy Szentendrén élt volna, ma bizonyára neve, tekintélye lenne a modern hazai művészetben. Csalóka feltételezés. Még akkor is, ha tudjuk: a csoportokhoz, alkotótelepekhez való kötődés majd mindig jót tett a művészek nimbuszának. Mednyánszky vagy Tóth Menyhért késői felfedezését voltaképp elszigetelt, magányos pályájuk determinálta. De azért ne dőljünk be mindjárt az exponált helyek, a kollektív fellépés és a szakmai hírnév szirénes csapdáinak! Egyéb értékek is léteznek. Elég most csak az igényesebb szellemi, szakmai elmélyültségre, s vele együtt az önismeret minőségére utalni. Mert ez közel sem csak a fővárosi lét privilégiuma. Ne feledjük ugyanis: a negyvenes esztendők környékén kedves, különleges baráti társaság találkozott Vinkler lakásán. Beszélgettek, vitatkoztak, respektálták egymást. S Kerényi Károly mellett ott volt Sík Sándor, Szent-Györgyi Albert, aztán Bálint Sándor meg Rusznyák István. A névsor magáért beszél. A művész is „a szellem kivirágzásának" tekintette e kivételes időszakot.

Miért idézem az alkotó baráti kötődéseit? Egyszerűen azért, mert e szerencsés, gyümölcsöző kapcsolatrendszer is az életéhez tartozik. Mégis azt látjuk: az ötödik ikszhez érkező művész kíméletlenül őszinte, bravúros tusrajzot készít önmaga sajátságos emberi, alkotói helyzetéről (Ötvenedik születésnapomra). Magába roskadt, búskomor férfi ücsörög a kép egyik térfelén, mellette pedig jámbor, hűséges kutya tanyázik. Akárhogy is vesszük: itt már a riasztó, mérhetetlen magány reménytelen víziójával szembesülünk. Aki azonban

80