Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Fried István: Összehasonlítás és kultúraköziség (Régi-új tudományelmélet felé)
- J.M. Lotman kultúratipológiáját (meg)idézve - abban véli föltárulni, miszerint „olyan műalkotások és kultúrák vizsgálatakor, amelyek közvetlen művészeti érzékenységünktől idegenek, a leírás metanyelveként szinte mindig saját, egy meghatározott korszaktól és művelődési hagyománytól létrehozott eszméinket és elképzeléseinket használjuk." Ennek a problémának - folytatja a tanulmány immár saját szavaival - nemcsak a többnyelvű irodalmi rendszerek összehasonlításakor van központi jelentősége, hanem egyik alapjává vált az újabban mindenütt megfigyelhető irányzatnak, amely a (csak) nemzetileg meghatározott kulturális koncepciók meghaladását célozza meg, méghozzá két irányban: a regionalitáséban és az interregionalitáséban. A „nemzeti" filológiák komparatisztikai és tudományközi nyitásával párhuzamosan (itt az értekező a kultúraközi germanisztikát és a cultural studies-t nevezi meg, a magam részéről Németh Lászlónak és az Apollo című folyóirat köré csoportosult, akkor fiatal történész-irodalomtörténész-nyelvész együttesnek az 1930-as esztendőkből származó álláspontjára utalnék, ők ugyanis a magyar történetírást az akkori szóhasználattal élve csak kelet-európai történetírásként tudták elképzelni, Németh László cseh-magyar-lengyel történeti vázlatai eléggé ismertek ahhoz, hogy itt ne kelljen részleteznem) az irodalmi komparatisztika újra meghatározza a maga tárgykörét, és ezáltal művelődéstörténeti metaelméletté válik. A kurta elméleti alapvetést a regionális kultúraköziség részterületeinek megjelölése követi. Az irodalmi komparatisztikának nemcsak fogalomkészlete gondolódik újra, hanem a genetikai érintkezések és tipológiai hasonlóságok tartalma is, nem is szólva arról, hogy a René Wellek által akkoriban joggal a komparatisztikából kiutált, rossz emlékű „imagológia" (nem- zetkép-kutatás) beemelése az összehasonlító kultúratudományba a saját-idegen viszonylat módszeres átgondolását, előítéletek (többes szám!) szerkezetének átvilágítását eredmé- nyez(het)i, valamint kulturális és anti-kulturális képzetek szerveződésének nyomába eredhet. Minthogy a tudományköziség immár része a komparatisztika feltételrendszerének, Wellek vádja, miszerint a nemzetkép-kutatásban a nép- és nemzetpszichológia a kompetens, nem pedig az irodalomtörténész, már azáltal is erejét veszti, hogy az irodalomtörténész nem a pszichológus feladatát veszi át, nem szorítja a háttérbe a „lélekidomárokat", hanem párbeszédbe kezd velük. S bár jeles értekezőnk az Alpok-Adria-térség irodalmi kultúra- köziségének különféle formáit keresi, tárgymegjelöléseiben a magam részéről a közép-európai, a dunatáji, a kelet-közép-európai lehetőségeket is látni tudom, sőt: a magyarságtudomány vagy akár a finn-ugor „kulturológia" tárgykörét szintén (legalábbis részben) körvonalazódni érzem. A jelzett formák: egyéni (individuális) és kultúraspecifikus többnyelvűség és polifónia, imagológia, irodalom és kultúraközi dinamika (recepció, elhatárolódás, konfliktus, dialógus) stb. Mindezek fölhasználásával az Alpok-Adria-térség kultúraköziségét az irodalmi kapcsolatok jellegére lehet vonatkoztatni, nem kevésbé az irodalomtudományi tárgyi konstrukciókra, a leírás modelljeire és elméletekre, mint amilyen a kultúraszemiotika, a többrend- szerűség elmélete (Polysystemtheorie). Ezeknek a megfontolásoknak az a célja, hogy a regionális komparatisztika koncepciójához, mint a kultúrák összehasonlításának metodológiájához és elméletéhez, járuljon hozzá. Vitám nincsen az értekezővei. Csupán annyit jegyzek meg, hogy elismerve a kutatási tárgy kijelölésének jogosságát, az Alpok-Adria-térség kiemelését csak úgy tudom magától értetődőnek tekinteni, ha a modellalkotás kényszerű és célszerű szűkebb körű meghatározottságát tartom szemem előtt. Hiszen mind az eddig kifejtettek, mind az ezután következők, példának okáért az, hogy az Alpok-Adria-térség többnyelvű régió, inkább rokonítja hasonló, nem túl távoli régiókkal (szubrégiókkal), mint zárja el tőlük. 1999-ben jelent meg Klagenfurtban az Europa erlesen sorozatban a Siebenbürgen kötet, amelynek román, szász és magyar szerzői (német nyelvű tolmácsolásban ugyan) egymásnak felel- getnek egy közös szöveget mondván/írván, kiváltképpen úgy, hogy az egyes szemelvények kiragadva eredeti kontextusukból (csupán a német nyelvű első előfordulás helye és az íróköltő születési, halálozási évszáma szerepel a jegyzetek közt információul) a fordítások nyel85
